Üdvözlet ékezetek, plusz az elmúlt napok

áéíóöőúüű :) Végre írhatom azt, hogy ’höhö’ :) – anélkül, hogy valaki is félreértelmezné, s azt gondolná, ’hohó’-t szándékoztam írni.

Az ékezetek majdhogynem féléves vegetációja legalább egy bejegyzés erejéig szünetel. Sajnos a laptop még mindig nem működik, jobban mondva még mindig nem kapcsolódik a világhálóra – semmilyen formában. Így az onlinetalanság masszív sötétjében egy UBS csatlakozóra hagyatkozom. Ez már eszembe jutott előtte is, de csak most szántam rá ténylegesen magam. A csatlakozó nem is az enyém, Ellie tulajdona. Így ez is csak ideiglenes, mint a magyar betűkkel vésett jelenlegi poszt bűbája.

Immáron a harmadik júliusomat fogyasztom Angliában. Időjárás szempontjából vérszegény. Eső, hideg, egyik szél hozza a másikat. Kiskabát, nagycipő, s minden, ami nem megszokott nyáron. Még itt sem. Volt másfél hét eső, zéró napsütés vagy jele az év ezen időszakának. Olykor gatyába rázza magát és elereszt pár napsütötte délutánt. Ekkor mindenki felszívja magát, elraktározva az összes lehetséges energiát. Tudod… muníció. Nos, mindezek ellenére én tök jól vagyok. =) Sőt. Remekül. Jövő hét csütörtökön hazalátogatok 3 hét 2 napra, s talán ez éltet a leginkább. De ezt leszámítva is, én egy folyamatos boldogságot, harmóniát érzek az ujjbegyeimtől kezdve, mellkasomon és a fejem búbján keresztül egészen a lábujjaim hegyéig. Volt 3 vagy 4 olyan leírhatatlan napom, hogy legszívesebben mindenkit levettem volna a lábáról egész álló nap. A többi egészen moderáltan boldog és jókedvű. :) A vissza-visszatérő szkepticizmusomat csak a még gyakrabban rám törő szentimentalizmus dönthetné meg. Anyuval beszéltünk valamelyik este, és olyan jól nézett ki. Olyan szép és vidám volt az én anyukám, hogy hirtelen ott akartam vele lenni. Pedig én nem szoktam elvágyódni, ahhoz már túlságosan hozzászoktam a jelen körülményekhez. De akkor jól esett, s még egy-két könnyet is ejtettem a pillanatért, igaz anyutám? :)  2011 novemberében voltam utoljára otthon, amit sajnálok és szégyellek is egyben. Ilyet még egyszer nem csinálok. Rutinos hazalátogató szeretnék lenni innentől.

Már az első magyarországi hetem be is van táblázva. :) Remélem jó nagy hűség lesz.  S jöhet a strand törölköző, napszemcsi, 6oo faktoros naptej és egy üdítő bambi sem ártana. Még az sem fogom bánni, ha tiszai homok fog ropogni a fogaim között néha. Azt nem szeretném garantálni, hogy nagyobb hangvételű posztokat fogok heti szinten publikálni, viszont apróbb helyzetjelentések – ha a körülmények is engedik – várhatóak lesznek.

Augusztus 6-tól 13-ig valószínű az életjelek számának drasztikus csökkenése, mivel egy nemzetközi baráti delegációt fogok vendégül látni egy teljes hétig! :) hurrá! Jó lesz újra látni mindenkit.

Vissza kicsit Angliához. Az elmúlt hetekben igen aktív voltam testmozgás terén. Bizonyos, némi boldogság faktor ennek is betudható. Másfél hónap alatt felhoztam a béka fenekén ülő kondíciómat, s mára zokszó nélkül lefutom a bűvös 10 kilométert. Erről a későbbiekben írok néhány részletet.

Nem tudom ki hogy emlékszik a régi blogban megemlített, egykori mother help munkámra. Kis memofröccs : pár hónapig Amerika előtt egy tőlünk 1-2 mérföldre élő anyukát segítettem ki, egyik barátnőmmel közösen. Hogy névhez csatoljuk, Ameliát. A hölgy többször is keresett azóta, kérve dolgozzak olyan napokon, melyeken jó előre kikötöttem nem tudok teljesíteni – egyéb munkák, elfoglaltságos és önérdekű tevékenységek (pl. tanulás) miatt. Lényegtelen is, mivel távollétemben jól kihasználta a barátnőmet – utólagosan értesültem erről is. Ez annyit takar, hogy A elhívta egy egész estét betöltő szittelésre őt, s nem fizette ki. Nem félreértés volt, tudatosan áthúzta a jegyzetfüzetbe azt a röpke 12 órát. Így, a történet után már könnyű okosnak lenni, viszont ha ez velem történt volna meg, nem hagytam volna annyiban. Ne firtassuk, valószínűleg szörnyen kellemetlen lehetett a helyzet személyes kontaktusban. Lényeg a lényeg, én nem megyek vissza hozzá. Nem ér annyit az egész. Megyek, kondizok helyette. :D

Csak úgy, mint a reggeli zabkása vagy a már-már förtelmes üzemanyag árak, egy csipetnyi egészséges önkritika is helyet foglal a mindennapjaimban.  Igyekszem nem túlzásba esni, s reális maradni. Kezdtem pánikba esni, hogy egyre többet és többet beszélek pénzről, anyagi dolgokról. Egy részt, logikus, azt jelenti, előrelátó vagyok, kiszámolgatok egy-két lehetséges vagy épp nem szükséges lépést. Másrészt, olykor komolyan csak saját magamat kergetem őrültbe ezzel. Miután leálltam a haj cibálással.  :) felszívtam magam és úgy döntöttem átmegyek lazába. Így kicsit visszavettem a jövőbeli tervekből – ácsi, semmit nem vontam meg magamtól, csak pár finomságot elraktam későbbre – ergo lazább az anyagi vonzata a következő évemnek.  Plusz, már most feladtam egy hirdetést szeptembertől kezdhető munkára, amit egyetem mellett szeretnék végezni. A mottó - Keresem az ideálist : jó fej munkaadók, jó atmoszféra, jó fizu. Ha semmi sem jönne össze végül, mert gürizni a sulin kívül máshol nem akarok, akkor max eladom mindenem eBay-n. :) A lényeg, most, hogy moderáltan visszavettem az igényeimből, s szinten tartani próbálom anyagi hátterem, remélhetőleg kiegyenlítődik ez a sokszor rám nehezedő materialista érzés. Ennyire nem akarok átmenni britbe.

Vissza a hétköznapokhoz. Gyerekek, Oli olyan iszonyatosan édes kisfiúvá vált. Szívesen feltöltenék egy videót róla, hogy Ti is felfalhassatok, viszont Emma nem hiszem, hogy jónéven venné, mióta a blog mindenki számára elérhető. Családi képeket, amin mind, közösen rajta vagyunk, szívesen feltöltenék, szerintem az teljesen más is, de olyan egyelőre nincs. :D

A franciatanáromat kivonták a forgalomból. Lapátra tette az angol családja, mert rászólt a gyerekekre, hogy vele ne üvöltsön. Érted…?! Így tanár hiányában, csökkent a lelkesedés is a nyárra. Jó hír, mivel tudom vissza fog az jönni az egyetem kezdetével, már utána néztem néhány opciónak, miszerint pluszként felvehetem a franciát, kredit is jár érte, remélhetőleg még élvezni is fogom. Veszíteni valót nem látok, a tatár sem hajt, tehát szeptember végéig ezt is jegeljük. :)

Hétköznapok és hétvégék kezdenek felhalmozódni. Mindig felébredek egy újabb hétfőre, s számtalanszor tűnt már úgy, hogy csak vasárnap kerültem legközelebb ágy közelbe. Érdekes érzés.  Múlt hétvégén a helyi sör fesztiválon fordultunk meg.  Aki ismer, az el tudja képzelni, körülbelül olyan voltam, mint kislány az édesség boltban. :) Pazar komló csodák. Fél korsójával lehetett megadni a módját az ízlelőbimbók gerjesztésének. Úgy fest, hogy már a fekete sör is menő nálam. Amennyire szeretem viszont a sört, annyira szeretek mértékkel is inni belőle. A túl sok nem éri meg. Elrontja a második korsó utána hatást. A másik az íze. Egy jó pár után – csakúgy, mint számos más alkoholos italtól :) – be-bebódul az ember, s utána már nem az igazi. Valaki állítja nem szereti, rossz ízű. Tapasztalt fogyasztók azt vallják kezdőknek, a sör olyan, mint a feleséged, ha tetszik, ha nem hozzá kell szokni. :) A nem éppen feminista oldalát leszámítva, íz szempontjából igazat beszélnek.

Jó érzés volt kirúgni a házoldalát néhány helyi fiatallal. Az esemény legnépszerűbb fotója viszont nem a mi korosztályunkkal készült. :)

Tali - S ha már egyszer otthon leszek, akkor szívesen találkozok mindazokkal, akiknek van kedve és ideje. :) Mindig is szerettem volna megismerni olvasóimat, hiszen olyan régóta követnek egyesek. Az elérhetőségem : melindasimoon@gmail.com Továbbá, mivel vásárosnaményi vagyok (ÉK Magyarország) így a legközelebbi nagyvárosokig van alkalmam elutazni, ami Nyíregyháza és Debrecen.  Július 25 és augusztus 6 között lefixálhatunk egy időpontot.

Mindenkinek szép további szép hetet!