Második hét otthon, kis gondolatmenet magyar földről nemzetközi felfogással ..

Egy villám térd-szitu update már a szöszi legelején.
Tehát a héten csütörtök reggel 8-kor műtenek a fehérgyarmati traumatológián. Altatnak és ha minden jól megy már pénteken hazaengednek, igy szombaton már tárt karokkal fogadhatom kedves barátnőmet.

Múlthéten lementem a Tisza-partra néhány régi és új ismerőssel. Mankóval és kissé mozgásképtelenül jóformán csak az ülőhelyeket koptattam, egyikről a másikra huppanva, alkohol és mámormentesen ismerős arcokkal beszélgetve. Épp kapóra jött az az este, hogy felelevenitse benne, mennyire sokat is iszunk mi, magyarok. Legalább is itt, helyileg - mivel más országrészek alkohol fogyasztásáról ilyen könnyelműen és önkényesen úgy érzem, jobb ha nem nyilatkozom.
Hogy mennyire adnak a megjelenésre, mennyire számit miben és kivel vagy szintén szembetűnő. Számomra.
A kérdés, "hogy vagy, mi történt a lábaddal?" őszintébben hangzott, mint Angliában.. mivel kint rutinszintű ez a kérdés, mármint a hogy vagy része, aligha tudom komolyan venni... :) - igy 2 év, 2 hónap után immúnis lettem rá.. :D
Amit már egyik drága blogiró barátnőm saját blogjában is megemliteni látszott, a szemkontaktus lereagálása itt és a briteknél. Magam is tapasztaltam hirtelen másfelé elkapott tekinteteket, sokan jönnek zavarba, ha nyiltan a szemükbe nézel, pláne ha egy hatalmas, közvetlen mosoly is járul hozzá. Mert egyszerűen szokatlan. Nem vagyunk egyformák, vannak jó néhányan, akik teljesen, a számomra megszokottan jeleznek vissza - tehát ugyanigy, közvetlenül, mosollyal.

Nem hiába a 8 órás munkaidő és a szombati munkanap meglátszik a magyarok fizikumán és lelki-közérzeti épségén. Sok, inkább rengeteg a fáradt, kevésbé energikus (már ami a munkaidőn kivüli időintervallumot illeti) ember. Idő hiányában mindenki a hétvégén, a szabadnapokon végzi a nagy, heti házkörüli munkálatokat, mint takaritás, a kert rendbe rakása, nagy főzés és más aktuális pluszok. A mindennapi élet egy mechanikusan berögződött történet - bevezetés, tárgyalás és befejezés nélkül. Mintha már nem lenne jelen ez a tagoltság, csak egy tényező körül zsongna az egész "kaptár" : munka, munka, munka.

Egy gasztro ha már itthon vagyok és annyi mindent megkóstoltam az elmúlt évek folyamán. Meg volt egy kisebb hasmenés, gyomorfájás. Sokat és zsirosat eszünk. Vagy épp olajosat. Rengeteg, temérdek hús és kalóriadús köret. Tejföl, tejszin és társai. Kevesebb zöldség és szinte senki nem fogyaszt zabkását vagy valami édesebbet reggelire - ami kicsit meghajt, jótékonya hatása révén az emésztésre. Ehelyett virsli, felvágott fehér kenyérrel plédául. Én odafigyelek. Családomban sokak szerint keveset eszet, szerintem épp eleget. Nem éhezem, csak elég mértéktartó vagyok, mivel az utóbbi félévben igen nagy figyelmet szenteltem annak, mi kerül be a szervezetemben. Éljen a tudatosan táplálkozók világa! :)

Végül, de a legkevésbé sem utolsó sorban, kedves kommentelőimhez szólnék! Valahogy nem publikálta a hozzászólásaitok felé irányuló kommentem az előző posztnál, igy ezt igyekszem bepótolni a következő bejegyzés folyamán, viszont most rohannom kell. Remélem nincs öri hari :))

Mindenkinek sok-sok puszi!! :)

Melinda