Csütörtökön irány Anglia

Igen, ez is összejött végül. Már a visszaútra készülök. A bőröndöket anya már átmosta, mintha soha nem is lettek volna használva attól a néhány apróbb kopásoktól a kerekek mentén eltekintve. Good job!

Sára leinformált a brit szigeteken uralkodó idő viszontagságos körülményeiről. Ejha, erre nem vágyakozik egyetlen porcikám se. A 40 körüli fokokkal együtt szinte belém sült a magyar mediterrán hajlamú idő, a tiszai homok, a milliónyi káros következménnyel járó UV sugárzás összes rosszindulatú típusa és a lábujjas papucska vékony, de annál dekoratívabb pántlikákkal felszerelt design kedvelő modelljei. A családomról nem is beszélve. A megszokott és igencsak általános tényt átkarolva, hogy mindenki olyan amilyen, hozzáteszem mindenki épp úgy jó, amilyen. Ha rossz, ha kevésbé rossz és legfőképp, ha kevésbe van meggyőződve arról, hogy ő bizony tökéletes vagy áll már-már olyan tisztességtelen távolságra magától a tökéletességtől, hogy az szinte már rémisztő. :) Egészen elképesztő - s ebben talán közrejátszik az a csipetnyi szarkazmus, mivel 21, lassan 22 kerek esztendeje vagyok megáldva - hogy egy adott személy, személyiség, elv vagy magatartásforma mennyire lehet a legprimitívebb példát felhozva jó vagy rossz, helyes avagy helytelen, merőben csak annak függvénye Mi magunk mit vagyunk hajlandóak, de mindezek előtt képesek elhinni, arról meggyőződve lenni. Példálózhatok én az élet rögös útjaival megszerzett tapasztalatokról egy olyannak, akire nem az Élet, de önmaga olyan kegyetlenül pimasz öltésekkel rávarrta a szemellenzőt, hogy ha lenne alkalma se szabadulna meg attól. Az Új és a Más félelmetes is tud lenni, de épp annyira előnyünkre formálható is. Az egész nem több, mint gasztronómia. :) Legalább is egy motivációs példa erejéig. Vagy van egy koszt, amivel foggal körömmel ragaszkodik a magyar ember, vagy elkezd variáltan táplálkozni, majd nem csupán hozzászokik az ismeretlen ízekhez, de meg is szeretheti őket.

Hiszem és tudom azt, hogy amit csinálok, jól csinálom, de mindig lehet jobb és jobb lenni. Továbbá azt is, hogy minden rosszban van valami jó, s bizony fordítva is. Nem szeretem a magasztos hozzáfűzéseket, mikor kiderül, hogy Oxfordban leszek egyetemista. Mintha a csillagokat kaparintottam volna meg az égről - melyek teszem hozzá, mindenkitől ekvivalens távolságra tartózkodnak. De a kicsinyes, maradi embereket mindig is visszafogta önnön, szűk világa.

You are the Michelangelo of your own life. - Te vagy saját életed Michelangeloja. 

Azért nem kell kétségbe esni =) az elmepallérozást elhagyva van néhány édes téma is tőlem Nektek :)

Hosszú, túl hosszú lenne levésni mindazt egytől egyig, ami itt és velem történt az elmúlt hetekben. A barátok látogatásáról majd akkor, ha már meglesz a még mindig csak kezdetleges, de laptopon és végre a képeket is meg tudom tekinteni. Jah, mert igen, a kamerát és telcsit elhoztam, de angolról magyarra töltőt itt helyben sehol nem találtam. Pedig még a Kovácsba is voltam (lokális mindenes) ahol nem árultak ilyet, s ha ott nincs, akkor nincs sehol. Aztán a haverok közül mindenkire jutott fejenként egy, ami valljuk be, még egy olyan visszatérő képkészítő mániásnak is elég. Legalább is átmenetileg. :)

Hogy egy kis ízelítőt adjak, amiből kijárt nektek az elmúltakban, de igyekszem jóllakatni az éhező olvasó népet.:) - tehát a barátom meglátogatott a city of Budapest nevű, szép, magyar fővárosban. A Duna hitvesének szívébe látogatva egy kis Széchenyi fürdőzős, Hősök tere, Városliget, Halász Bástya, Mátyás templom és egyéb rakpart menti nyalánkságos hétvége van a hátunk mögött. Erről részletesebb beszámoló nem lesz. Maradjon meg ez a privát szféra kategóriában..

Tehát pár nap múlva már Angliából! Addig is mindenki legyen jó és lassan lassan szép szeptembert Mindenkinek!

Helyzetjelzés elnapolva

Minden nap gondoltam rá, hogy le kellene ülni a billentyűzet oltalmazó aurájához végre, de a körülmények diktatórikus okoskodás és az alkotó képesség jegelése ily módon hatott évekig gondosan ápolt blogmániámra.

De ami lényeges, az most kezdődik. Lassan két hónapja koptatom a Bereget. Az idő kegyetlenül kicsal mindenkit a Tisza partjára, ahol anyám nyelvét megcsípte egy darázs pár napja, az én hátam még kezelhető szintűre égette meg a Nap, ahol belemegy még nem tudom midbe is a tiszai homok, napolaj és a parton elmajszolj sütik morzsái.

A laptop és Net hozzáférhetőség hiánya már szinte kóros elváltozásokat váltott ki belőlem az elején, majd mentem át függőből normál, csak-ha-muszáj fogyasztóba és most stagnálunk kérem. Tele az emailes postaláda, rengeteg jelentés fészen, halmozódnak a nem fogadott hívások is. Most, hogy kezdek leválni a virtuális énemről szinte képtelen vagyok fenntartani az online életvitellel járó egyfajta lekötöttséget. Vissza fog ez állni hamarabb, mint akárki gondolná, csak legyen kezembe az ölszámítógépem.

Nem tudok most sem tovább időzni. Nem annyit amennyit szeretnék. Inkább blogolok gyakrabban, de kevesebbet, legalább is, amíg vissza nem térek angol földre - szeptember elsején. Mert én vagyok a cseppkőbarlang, ahova csak rakódik és rakódik lefele egyik sztori a másik után az időmúlásával..

Köszönöm az olvasói kommenteket ki, hogy áll a nagyvilágban. Köszönöm a külön emaileket és egyéb helyzetjelzéseket. Igyekszem reagálni mindenre hamarosan.

Quick Update

Helló mindenki!


El voltam havazva így nyár végén :) Péntek délelőtt vagy ma este adok egy bővebb végkifejletet az eddigi nyaramról, még mindig Magyarországról! :)

Ami ennél is fontosabb, szeretném ha Ti magatok is adnátok egy-két infót, érdekelne hogyan telt/telnek a nyár utolsó hetei az olvasók számára!

puszi

Bö-bö-bö-bö BP

Sziasztok!


Így a hétvége küszöbén Pestre érkezve, a 17. kerből kívánok mindenkinek kellemes hétvégét!
Holnap érkeznek a többiek, nagy az izgalom. A percen állunk neki a konyhának, délután egy kis bevásárlás, majd helyre rakjuk magunkat és a házat.

Puszi

Helló Augusztus!

Szeretném felhivni mindenki figyelmét, hogy drága keresztanyámék billentyűzete krónikus hosszú "I" hiányban szenved, igy ezt ezúttal kénytelen vagyok lespórolni.

Múlthéten megoperáltak, ami jól, zökkenőmentesen ment. A zárón az állt, hogy a keresztszalagom teljes keresztmetszetéből rostosan kiszakadt. Az orvos mondta, ez a térd már nem lesz a régi, sőt, fokozott óvatossággal kell vele tevékenykedni. Ez még nem minden, további beavatkozás is szükséges. Jövő nyáron ismét meg kell operálni, ki kell pótolni a keresztszalagom a rostos szakadás következménye mindez. Majd ezt egy három hónapos rehabilitáció fog követni, mig újra használni tudom a térdem, normális, emberi módon. Mivel rendszerezett életmódot élek, előre tervezek és már azt is tudom mikor milyen lépések vagy lehetséges lépések várnak rám a következő 1-2 év távlatában, realistán át kellett rágni a második évi munkagyakorlatot az egyetem kapcsán. Ez persze alapvetően számtalan dolog függvénye : hogy fog sikerülni az első 2 szemeszter, pénz, támogatás, körülmények. Nincs mese, ez a térd nagyon kényes fizikai problematika, már most eldöntöttem vállalom az egész nyaras rehabot és helyrehozatom a szalagom addig, amig fiatal vagyok, könnyebben gyógyulok és van rá idő. Ezúton is adjunk hálát a kincset érő nyári szünetnek! Természetesen addig még sokféleképpen alakulhat az élet, még az is lehet, hogy olyan szuper pozitiv és kitartó leszek, hogy magától helyreáll minden :)

Valójában van egy anno Londonban élő ismerős, aki miután kint szilánkosra törte bokáját (még tavasszal) most a Megyei Kórházban nyomja a betegágyat. Igyekszem meglátogatni.

Csütörtökön megyek Pestre! Régi olvasónak talán ismerős Zsófi neve, aki egy éve nyáron jött vissza Magyarországra Angliából. Ez újaknak, akik eddig nem hallottak róla, pedig éppen elég ennyi tudni. :) Hozzá megyek csütörtök estétől vasárnapig vendégeskedni. A többiek már szombat kora délelőttől fognak szépen, lassan megérkezni Pestre. Lisa, Sabine és Mo vonattal jönnek Bajorországból. Martina busszal érkezik a Népligetbe egyenesen a fantasztikusan renovált belvárosáról és Károly hidrol ismert Prágából. Végül, de nem utolsó sorban Oli, a Hannoverben élő francia srác pedig a Liszt Ferenc reptéren landol, ha minden jól megy utolsónak, este 6 körül. Én mivel nagy sétákat nem vállalok, nehogy térden csúszva térjek vissza a Beregbe :) a többieket vasárnapra eleresztem egy fővárosi városnézésre, amit remélhetően kedves Zsófi barátnőm fog asszisztálni. 

Ma, augusztus 3 az a nap, amire tavaly augusztus elseje óta várok, amire feltettem azt a bizonyos egy évet, hogy egy olyan férfira várjak, aki talán életem eddigi legnagyobb kihivását igénylő kapcsolatot jelenti számomra. 11 hónap "nélkülözés", 1 hónap "bőség" - ez volt az elmúlt év számunkra. Sokan visszafogtak, hogy belemenjek ebbe, sokan kételkedtek, megeshet Mi magunk is olykor. Nem fogok hazudni, voltak idők, mikor meginogtam, de Sam fektette belém újra a reményt, azt, hogy még érdemes várni. Őt nem láttam, vettem észre elbizonytalanodni. Lehet én vagyok a gyengébb láncszem a kapcsolatunkban, vagy egyszerűen csak teljesen mások vagyunk mi ketten. Én ragaszkodó, a független függő, ő pedig az, akihez ragaszkodnak. Talán igy vagyunk kiegyensúlyozva. Olykor nehéz megérteni egy franciát. Nem mondanám, hogy bonyolult személy, semmiképp nem bonyolultabb, mint mi, magyarok. Csupán mások vagyunk. Ő nyugat én kelet-európai. Ez már önmagában hatalmas differencia. Az, hogy ő férfi, jómagam meg nő vagyok a lehető legnagyobb ellentét. :) A lényeg, már úton van, nem sokára Genfbe landol a gép és egy hétig a családjáé a főszerep. Ezután lassan kezd az új, svájci munkahelyén, ki tudja mikor találkozunk... az elmúlt napokban nem sikerült annyit kommunikálni, szerencsésen el tudtunk ereszteni egy-egy kósza emailt... de jön az utánpótlás. Szerdán skype... és mikor találkázunk újra? Kérdéses. Még mindig. Hazudnék ha azt mondanám, nem változtak az érzéseim az elmúlt 12 hónapban. Van ami erősödött bennem, van ami elhalványult - itt nem csupán csak a kapcsolatra értendő dolgokra gondolok. Átalakult az értékrendszerem. 

Most Zsuzsáéknál vagyok, épp süt a nap és kezd az idő is végre felmelegedni. A térdrögzitőm apasztott valamicskét a vérkeringésemet, igy most búcsúzok egy további szép hetet mindenkinekkel!

Puszi :)

Második hét otthon, kis gondolatmenet magyar földről nemzetközi felfogással ..

Egy villám térd-szitu update már a szöszi legelején.
Tehát a héten csütörtök reggel 8-kor műtenek a fehérgyarmati traumatológián. Altatnak és ha minden jól megy már pénteken hazaengednek, igy szombaton már tárt karokkal fogadhatom kedves barátnőmet.

Múlthéten lementem a Tisza-partra néhány régi és új ismerőssel. Mankóval és kissé mozgásképtelenül jóformán csak az ülőhelyeket koptattam, egyikről a másikra huppanva, alkohol és mámormentesen ismerős arcokkal beszélgetve. Épp kapóra jött az az este, hogy felelevenitse benne, mennyire sokat is iszunk mi, magyarok. Legalább is itt, helyileg - mivel más országrészek alkohol fogyasztásáról ilyen könnyelműen és önkényesen úgy érzem, jobb ha nem nyilatkozom.
Hogy mennyire adnak a megjelenésre, mennyire számit miben és kivel vagy szintén szembetűnő. Számomra.
A kérdés, "hogy vagy, mi történt a lábaddal?" őszintébben hangzott, mint Angliában.. mivel kint rutinszintű ez a kérdés, mármint a hogy vagy része, aligha tudom komolyan venni... :) - igy 2 év, 2 hónap után immúnis lettem rá.. :D
Amit már egyik drága blogiró barátnőm saját blogjában is megemliteni látszott, a szemkontaktus lereagálása itt és a briteknél. Magam is tapasztaltam hirtelen másfelé elkapott tekinteteket, sokan jönnek zavarba, ha nyiltan a szemükbe nézel, pláne ha egy hatalmas, közvetlen mosoly is járul hozzá. Mert egyszerűen szokatlan. Nem vagyunk egyformák, vannak jó néhányan, akik teljesen, a számomra megszokottan jeleznek vissza - tehát ugyanigy, közvetlenül, mosollyal.

Nem hiába a 8 órás munkaidő és a szombati munkanap meglátszik a magyarok fizikumán és lelki-közérzeti épségén. Sok, inkább rengeteg a fáradt, kevésbé energikus (már ami a munkaidőn kivüli időintervallumot illeti) ember. Idő hiányában mindenki a hétvégén, a szabadnapokon végzi a nagy, heti házkörüli munkálatokat, mint takaritás, a kert rendbe rakása, nagy főzés és más aktuális pluszok. A mindennapi élet egy mechanikusan berögződött történet - bevezetés, tárgyalás és befejezés nélkül. Mintha már nem lenne jelen ez a tagoltság, csak egy tényező körül zsongna az egész "kaptár" : munka, munka, munka.

Egy gasztro ha már itthon vagyok és annyi mindent megkóstoltam az elmúlt évek folyamán. Meg volt egy kisebb hasmenés, gyomorfájás. Sokat és zsirosat eszünk. Vagy épp olajosat. Rengeteg, temérdek hús és kalóriadús köret. Tejföl, tejszin és társai. Kevesebb zöldség és szinte senki nem fogyaszt zabkását vagy valami édesebbet reggelire - ami kicsit meghajt, jótékonya hatása révén az emésztésre. Ehelyett virsli, felvágott fehér kenyérrel plédául. Én odafigyelek. Családomban sokak szerint keveset eszet, szerintem épp eleget. Nem éhezem, csak elég mértéktartó vagyok, mivel az utóbbi félévben igen nagy figyelmet szenteltem annak, mi kerül be a szervezetemben. Éljen a tudatosan táplálkozók világa! :)

Végül, de a legkevésbé sem utolsó sorban, kedves kommentelőimhez szólnék! Valahogy nem publikálta a hozzászólásaitok felé irányuló kommentem az előző posztnál, igy ezt igyekszem bepótolni a következő bejegyzés folyamán, viszont most rohannom kell. Remélem nincs öri hari :))

Mindenkinek sok-sok puszi!! :)

Melinda

a little airport update

..falatnyi alvás után hajnali 3-kor vetett ki az ágy, jobban mondva az ébresztő. Üdén és kényelmesen gatyába ráztam magam, egy óra és itt a taxi. Felraktam az arcom, még a hajamat is megfésültem, bepakoltam a legutolsó szükségest is és irány a bejárati ajtó. James, a taxis felszedte az összes motyóm, bepakolva azt a kocsi hátsóülésére... miért nem csomagtartó, az mostanáig egy otromba nagy kérdőjel... talán egy kis privát lom vagy napos hulla az oka... hm..hm..

útközben le-lezuhantak álomtól terhelt szemhéjaim, majd felocsúdtam mikor majdnem kioltottuk egy arra tévedt mókus életét... majd egy nyuszi... majd minket már nagyon rég megelőzve a bitument ölelte egy élettelen s lapos borz.. morbid ezt leirni? meglehet - a helyzetábrázolás átka..

megérkeztünk lutonra, iszonyat korán. James, a taxis és én leültünk egy kávéra. Valami napilap vagy mi a szösz lehetett, amit olvasott én pedig legyűrni vágytam egy barna kenyeres szendót.. aprópó szendó.. irritál ez a kifejezés? engem olykor annyira, hogy lassan megszoktam és megtetszett, aztán használni is kezdtem, hátha mások is megszokják és megszeretik... :)

becsekkolásnál a wizzaires néni rám akart tukmálni egy plusz jegyet a térdemnek, mert hiszi a piszi, hogy én azt be fogom hajlitani a gépen... mondja mennyi lenne a jegy - a 2oo font határát nyúzta - mondom, figyi, annyiért én még a combcsontomat is behajlitom neked.... aztán nem engedtem a 21-ből kipengette azt a fránya beszállókártyát...

a reptéren valami tolókocsira szerelt fazon tologatott el a kapuig.. jah, bocs, nem is.. a gépig.. felraktak egy ilyen kis liftre, ami felpakolt egészen a gép bejáratáig.. onnan már átbicegtem.. egyébként eszméletlen micsoda szimpátiát tud kiváltani egy tolószék.. mindenki mosolyog, még sokan szánakozó tekintetet is vetettek rám... haha...

a gépen valakii úgy elpakolta a mankómat, hogy mindenki hajába kapva jutottam el a wc-ig.. édes megkönnyebülés, majd vissza a helyemhez.. ideje egy HÁROM ÉVES KOR ALATT NE ÜLJ MÖGÉM feliratot gyártani a pólómra....!!!!!!

a 41-es főúton szarrá röhögtem magam a Magyar Dinnye táblákon... miért? jó kérdés.. de jól esett...!!

pá puszi.. még jelentkezem .. szeri mindenkinek