a quick post from the library

A kovetkezo bejegyzes (mar csak az angol billentyuzetet figyelembe veve is) angolul lesz, igy ezen nyelven nem beszelok vagy atugorjak es varjak a kovetkezot, vagy igenyelnek tolem egy gyors es atfogo forditast (szivesen!) :)

Hey guys!

As the title says it is only a super quick post and actually is not even about anything in particular. :) I just happen to write because I happen to feel like it.

Sitting on a chair in Hartcourt Library at this time of my very much it-is-already Friday is very unusual of me :)
Girls happened to cancel the meeting on our next week presentation so I just stayed longer after my last seminar of the week and now I am all ready to go and fetch Sara!! She is almost in Ox!!! She's just given me a quick update from her recently not that much loved blackburry that she is on board and actually was lucky enough to get a seat in the "quiet" zone on the train :) if you have ever in your life traveled on trains in England you must admit that she should be more than grateful about this miracle! :)

Wow, look at the time. Must gooo now!

HAVE A GREAT WEEKEND YOU ALL!

loves,
mel xx

Apple, forgalom -.-, stressz majd minden OK!

Nem emlékszem említettem-e, hogy végül is szert tettem egy iPad masinára. Ma este 6tól nem fogta a neten a házon belül, ami idegesítő. Ezzel releváns a következő link : http://atv.hu/cikk/20111006_elhunyt_steve_jobs_az_apple_alapitoja. Szánjatok rá néhány percet. Nagy ember haláláról van szó. 

Újabban az a heppem támadt, hogy hajnali órákig - meglepő vagy sem - nyitott szemmel lézengek. Annyi a tennivaló, a befogadásra váró ambrózia értékű tudás, a móka és morfondírozás a világháló bugyraiban és a gondolataim között, hogy a pillanatok, percek és órák, amelyeket alvásra fordítok bántani kezdtek és lelkileg gyötörnek :) Ezért van, hogy bár egy újabb tetőtől talpig lendületes és traktáló hét van 2 nap híján mögöttem, még mindig itt roskadok a gép fölött. Gépelek, mert jelenleg ez kapcsol ki .. vagy be?! Vitatható.. vagy vitathatatlan? Na jó, ehhez talán azért van olyan késő, hogy ne firtassuk :)(:

A forgalmi dugók és én közel sem vagyunk jó barátok. Ezzel a viszontagságos kapcsolattal viszont korántsem érzem hibásnak magam :) Sovány vigasz, de legalább az vigasztalt, hogy tuti nem vagyok egyedül ezzel :) Ez a szimpátiát keltő tudat pedig olykor-olykor mindenkinek jól esik. Tehát kedd reggel "időben" indultam Oxfordba az első, igazi előadásomra, amire már ténylegesen készülni is kellet jegyzettel, olvasmánnyal. 35 perces késéssel sikerült betoppanni egy sacperkábé 100-150 fős előadó edukációval telt atmoszférájába, ahol a hátsó sorból integetett felém egy rokonszenves, üres szék paddal együtt, jó messze a tanár esetleges neheztelő arcmimikájától. S itt visszatérek a néhány mondattal előbb használt idézőjeles időben jelentésére. Kedd előtt sulinapokon 7.40-kor indultam el, ami sajnos nem bizonyult elég korainak. A kipufogógáz-kavalkáddal telt reggeli csúcsforgalomnak általában sikerült arcon csókolnia, fogalmazzunk így. Redukáljuk a stresszes sztori részleteket egy 50 perc dugó, sorbánállásos részt kb. ennyivel kifejtő mondatra. A lényeg, hogy engem meglepően szörnyen megvisel a magatehetetlenség, a dugó és összes vonzata. Az emberek tolakodnak, a jelző lámpa smucig, kispórolva a zöld jelzést és hasonlók. Ebből kijárt az elmúlt hetekben. De ez a keddi vitte a pálmát. Okés, miután ez is megtörtént megvolt a reggeli 9-től 12-ig suli, majd hazavezettem. Kaptam egy milyen morci vagyok reggelente megjegyzést vagy észrevételt(?!), amiket még mindig a reggeli közlekedés okozta lelkinyavaja áltál kiváltott könnyek követtek. Megtárgyaltuk az itthoniakkal, hogy sulinapokon nincs értelme - legalább is nem éri meg - reggelente nekem dolgozni. Így innentől heti 3szor nincs reggeli műszak. És Ámen. 

A suliról annyit, hogy amint reméltem, tudtam és hittem, változtak a dolgok :) Van ami ugyanúgy nehezen megy még, vannak pontok, amiken már egész szerencsésen elnavigálom magam és vannak amelyek még ugyanúgy kihívások (hál'Istennek), merőben pozitív értelemben. Egy modul nehézkes. Nem az, hogy nem kötne le, vagy nem érdekes, csak még baromira nem látom át, pedig már igazán szeretnék hozzáfűzni valami értelmeset a szeminárium alatt zajló témákhoz. Nem tudom felépíteni még a spontán, de frappáns gondolatmenetem pillanatok alatt, ami annak köszönhető, hogy elhanyagoltam a tudás folytonos felépítését stb.. akármilyen bölcsen is fogalmaznék, a tények tények maradnak. Sosem tanulhat eleget az ember vagy tudhat eleget. Úgyhogy erre még gyúrni kell. Minél többet olvasok, annál többet tudok. Minél többet tudok, annál magabiztosabb, szilárdabb vagyok = A tudás hatalom. 

Nos, egyenlőre ennyi lenne. Valójában kismillió dolog jár az eszembe, csak már nincs elég energiám megfogalmazni mindazt. Ha esetleg nem adtam elegendő tájékoztatást az információkra éheseknek, akkor lehet bombázni kérdésekkel. Kimerült a kreativitásom mára :) nem tudok hirtelen témát, vagy szimplán már nincs kedvem megerőltetnem magam :)(: Azért remélem nincs hari ;) Kompenzáljon az előző ajánlatom mindenkit! :)

Szép hétvégét és Csók!

Első bökkenő

Kihívás lesz az első szemeszter. Nem egyszerű visszaszokni az iskolapadba, ujra könyveket bújni és jegyzetet gyártani. Az mar csak hab a tortán, hogy mennyire eltér az otthoni és az itteni követelmény rendszer. Hamar szembesülni kellett a ténnyel, itt szemeszter közben kell tanulni, szerttenni arra a tudásra, amiről megkapod a féléves bizonyítványt, hogy igen, az első félévben ezt érted el, mar van valami a zsebedben. Tehát nincsenek vizsgák, ami van, az egy folytonos készenlét, beadandó beszámolók heti szinten, team munka és elvárt aktív részvétel. A önálló tanulásra fektetett koncentralas, jegyzetet nem a tanár beszédéből keszitetsz, hanem abból, amit otthon elolvastal saját érdekedben. Tehát tégy szert a tudásra önerőből. Milyen inspiráló. Az életre nevel. Nem arra, hogy mint sokan, másoktól várjuk tátott szájjal a sült galambot. Az eddig említettek pozitivumnak számítanak, hiszen csak azt erősítik meg benne, hogy van értelme mindannak, amit bevallaltam, meg akkor is, ha ezt egy piszok nehezen értelmezhető akadémiai szöveg elolvasása után hajlamos vagyok a lehangoltsagnak megadva magam másként látni. Egészen addig, amíg rá nem ebredek a tényre, ha minden simán menne, vagy tudnék arról, amit tanulnom kell, miért is jöttem volna egyetemre és nem egyből dolgozni a szakma...!? :) a megpróbáltatások végül is azért vannak, hogy bebizonyítsuk magunknak mindenek elott, hogy mi mindenre képesek vagyunk, hogy mindent csak akarni kell, de akarni nagyon és, hogy sosem lehetünk elég törekvőek. Az én hibám, hogy hagyom magam visszahuzni csak mert nem úgy alakul a kezdet, mint azt én szépen, édes deden elképzeltem. :) és milyen ironikus. Vajon ha úgy alakulna minden, ahogy azt valaki eltervezi, lenne értelme tervezni egyáltalán? Lenne értelme menni, hajtani? Ugyan mar. Hol maradna akkor a kihívás? Mindamellett volt mar rosszabb is, és jaj, biztos nem én vagyok az egyedüli ebben a helyzetben, bár ez ne legyen vigasz! A konklúzió, tunya nem vagyok, kicsit fit, viszont ahhoz, hogy edzett legyek meg le kell gyúrni nehány akadályt. Ahhoz, hogy bajnok, pedig szamtalant. A szemem elott pedig jó, ha lebeg egy csipetnyi motiváció : "nothing is impossible" avagy semmi sem lehetlen. Ha ezt eszünkbe vestuk, akkor tegyük ezt a következővel is : "impossible is nothing" tehat, a lehetetlen semmiség.

Brookes

Új mottó : ALL FOR WEEKENDS! WEEKENDS FOR ALL! (Mindenki a hétvégékért! A hétvégék mindenkiért!) :)(:

Sokan tartják, egyetemi évek alatt a hétköznapok és hétvégék összemosódnak, s az a határ, ami dolgozó, más normális embereknél e kettőt különválasztja a diplomaosztóig általános szinte elhalványul a szemeszterek alatt. 

Mindenesetre most jól esik egy kis hétvége. Az elmúlt héten átestünk egy regisztrációs héten s ami azzal jár. Most már megvan a diákigazolványom - ami egyben a könyvtári kártya is, az órarendem, a campuson és majdnem minden épület, terem és előadó, ami később még hasznos lehet, az idegölő tény, hogy a Gispy Lane környékén parkolni nem divat és az info egy önkéntes "ittas diák" szállító szervezetről. Plusz még megannyi más agytágítás szövődménye lappang bennem. Mint ahogy az meg van írva, az információk felére sem emlékszem. Ilyenkor pedig van nálam toll és füzet, meg a telefonos jegyzet, de sokszor bízok magamban, erre később is emlékezni fogok és se leírni, se erre emlékezni nem szoktam. :) Ezen még csiszolunk, ah.. vagy tradicionálisan egy-két régi habit megmaradhatna alapon ...?! :)

Két campus között fogok ingázni. A főszakom (Publishing) a Gipsy Lane-en van, a mellékszak (CMC - Communication, Media and Culture) a Hartcourt campuson. Az előbbin számtalan építkezés folyik, ami annyi tesz, hogy egyik szomszédos épületből a másikba kisebb-nagyobb kerülőutak árán lehet eljutni. Van por, kis kosz, átmenetileg felhúzott építkezési falak, utánad nem buzgón fütyülős kőművesek, építőmunkások és ormótlan daruk, targoncás nyavalyák. Az utóbbin is vannak munkálatok. Ha jól emlékszem ott is egy új szárnyat szándékoznak felhúzni. Ott vannak őzek - a suli rétre nyíló elhelyezkedése miatt és parkoló is. S amint már az előzőekben említve volt, az egyik legmutatósabb része a Brookes-nak. Annyira még nem volt alkalmam szétnézni és így összehasonlítási alapnak se vehető az a másfél óra, amit a legelső napon töltöttem ott. 

Halványan emlékszem csak milyen is volt egyetemistának lenni a DE-ÁJK-n. A gólyatáboros élmények megvannak, pár lovardás is, aztán a suliról, órákra járásról és tanulásról már egyre kevesebb dereng. A beiratkozásról meg szinte semmi. Viszont annyi bizonyos, ilyen szintű szervezettséget, fogadtatást és atmoszférát nem sok közösségi helyen tapasztaltam, mint itt a Brookes-on. Számtalan informáló előadás, segítők (tanár-diák egyaránt), ilyen regis pult, olyan regis pult, sörsátor helyét is egyéb szociális rétegeket megmozgató rendezvények, ötletes összejövetelek váltották fel. A félreértés elkerülése érdekében, nekem semmi bajom nincs a sörsátorral! :) Csak ez valahogy motiválóbb. :) Órarend szerint kedden és csütörtökön 9től 12ig, pénteken 9től 4ig mennek az órák. Igen, hétfő, szerda "szabad". Hétfőn itthon dolgozok egész nap, szerdán pedig plusz munka. Így elég busy a hetirend :) Tehát elég egyértelmű miért is lesznek oly megbecsülendők a hétvégéim. :) Jelenleg az a felállás, hogy a munkakörömet illető óraszámokat sem szükséges csökkenteni, ergo marad a fizu, amire valójában nem is mertem számítani se. :) A zsúfolt rutin ellenére jelentkeztem Student Rep-nek, ami arra szolgál, hogy a szakomon (gondolom az évfolyamon belül) reprezentálni tudjak az évfolyamtársak és az egyetem között. Remélem a jelentkezést elfogadják és bevesznek. Az ilyen diák önkormányzatos tevékenységek lekötnek, jó hatással vannak az emberre. A közösségi élet csak akkor élvezhető, ha Te magad is tagja vagy. 

A tanárok, mentorok és csoporttársak így elsőre szerencsésen okésnak tűnnek. :) Van egy félénk koreai lány. Nem sokat szólalt meg eddig, mondjunk engem se vetett fel a kommunikáció a héten. Nemzetközi diák nincs túl sok a szakon belül. Van egy fél svéd csaj, egy full német... többről eddig nincs tudomásom. Páran megfordultak Magyarországon vagy átutazó, vagy tényleges úti célként kitűzve. Egy lány volt már romániai magyarokkal Erdélyben. Vannak kellemes-tudálékos egyének, humor Heroldok, egyértelműen intelligensek és egyszerű de nagyszerű arcok. Feltűnően irritáló nincs. :) Remélem rólam is aránylag tűrhető vélemények fognak kialakulni. :) Nekem most, legalább így az elején arra van szükségem, hogy kicsit magamba felfedezzem a határaimat, mire, mikor, milyen körülmények között vagyok képes, megtaláljam a helyem, és észben tudjam tartani, miért is vagyok itt. Egyik prof, s hogy elnevezést is adjunk neki, Ms R az, aki a legmotiválóbb és nyíltabb velünk, hallgatókkal szemben. A kollégáival is jó viszonyban lehet, szemmel látható a jó kapcsolat. Már annyi aranyköpést le tudtam volna írni, de csak mentálisan van még elraktározva minden. :) Egy kis agykapacitás tornának vetettem alá magam. :) Az le lett beszélve, ha valakinek gondja, baja, problémája van, hezitálás nélkül vegyen egy dobozos diétás kólát és üljön be hozzá az irodájába - ami a második emeleten a bejárattól jobbra található. Édes, lomos. :) 

Mindenkinek van mentora (Academic Advisor). Egy rendelkezésedre álló személy, ha tanácsra van szükséged, aki melletted áll és nyomon követi, hogy haladsz az évek alatt. Ezt meg is lehet változtatni. Az én mentorom a másik campusról, a mellékszakomról van. Mr T. Egyszer láttam az urat, bajom nincs vele, de meg szeretném változtatni Ms R-re. A tantárgyfelvételkor meg is tettem, de várólistára kerültem, aztán visszavontam, ha gyorsan segítség kellene és bekavarodna a rendszer, akkor is tudjak kihez fordulni. A tantárgy találkozón felhívták minden zöldfülű figyelmét, hogy a kötelezőkön kívül ajánlott plusz modulokat is felvenni az órarendbe. Én amilyen lelkes tudok lenni, magamban már rá is bólintottam egyre, kettőre. Amint hazaértem bejelentkeztem a PIP-re (Personal Information Portal/Személyes Információs Portál) ahol elkezdtem beikszelni párat. Erre kijött egy error, rákattintok, s kiadja, hogy minden, a 8. tantárgy után felvett tárgy (teszem hozzá 8 a kötelező modulok száma -.-) pénzbe kerül. Understanding Media, a leírás alapján bejövős, okés vegyük fel. Írok egy mailt a mentornak, hogy mennyibe is fáj egy plusz tárgy. Kerek Ł560/modul. Reakció : maradjunk az alap órarendnél! 

A dilemma iPad és laptop között még mindig él és virul. A hétvégén megyek le a nagypapához játszani az iPadjén és elmagyarázza mi, hogy működik rajta. A család szerint simán elboldogulnék egy iPaddel, plusz itthon van 2 jó teljesítményű gép is. Más vélemények szerint egy laptop esszenciális... 500font a keret, az idő végül is förtelmesen nem szorít. Nézelődök és érdeklődök, elhamarkodottan nem akarok dönteni. Ha esetleg van kedvetek Olvasók írni kinek, milyen laptopja van és mi a személyes tapasztalat, óvva intős részekkel megfűszerezve, szívesen fogadok egy kis technikai eszmefuttatást itt és emailen keresztül. :) 

Mindenkinek szép hétvégét! Ja, rakok fel egy képet ha nagyon hiányoznék.. ne nélkülözzön a sok lelkes blogtag :) 

Sept 21

Reggel hetes óra tizenkettő perc. Viszonylag világosan indul a nap. 6.15-kor keltem. 10perc zene, majd 100 fekvőtámasz. Utána elkészültem. Előkészítettem a határidőnaplót, oda is beírom már a heti menüt, mert jelenleg minden a kis iPhone-ba van elraktározva és számon tartva. 

?

Sikeresen szürcsölöm a reggeli kávém, aminek vagy van hatásra álmos szemeimre vagy nincs, mármint az éberséget tekintve, de hogy jól esik az is biztos. 

Találtam a telefonom a jegyzetek között egy vicces feljegyzést. Még a legutolsó au pair találkozón írtam, szóval már egy ideje. Így szól :

"Elvittem az olasz csávót a Dominó pizzába. Ez kb. olyan, mint Jamie Oliverrel beülni a mekibe." 

Apropó Jamie. Lassan főzni kéne valamit. Már ha Évi is meghozta a kedvem a gasztronómiához újra és újra, meg kérem már épp itt az ideje egy kis konyhatündér tréningnek. A héten recept után nézek! - vagy jöhetnek tippek, ötletek. Hétvégi recept a cél. 

Csók mindenkinek!

Helllllllllllóóóóóóóóóóóóóóóóóóó BROOKES!!! Most már üüüüber hivatalosan is ;)

Dinamikus cím után, dinamikus (legalább is annak ígérkező) hét. 

Eső, felfázás, elfuserált reggeli koffein bevitel és nem a szívem csücske vagy Te, ó folyadék, mert csak semmi pisi! a mai nap lehangoló, visszahúzó elemei. Mindazon által sikerült jó magasról leszarni az egészet - - - > nem csak hiszem hogy jobb lesz, tudom is. Hinni már kevés.. meg azt csak a templomba kell, ott csak az első sorban, mert a pap csak addig lát... Nah ha már így az elején ennyire sikerült bölcsnek lenni, lássuk miből élünk Melinda?! Mire is vállalkoztunk s lettünk elkötelezve a következő, minimum 3 évre? 

Leparkoltam, btw simán, csípőből, csuklóból, mindenből egyből megtaláltam a Campust. Hartcourt Hill Campus, a "prettiest", ahogy a főnéni köhögte ki a torkán a nagy előadó színpadáról egyenesen felénk meredve. Szőke, magas, angol.. átlagos. Artikulál, ahogy illik, lenyűgöz azzal a néhány nemes adattal, ami a campus eddigi történetét építi fel, elbizonytalanít és megerősít, s mindenképpen figyelmet kelt fel még a 'szemembe lóg a hajam, mert én így vagyok fess' 18 éves szexre éhes angol ficsúrnál is.. Rosszindulat vagy sem, nem, nem is, inkább makacs vélemény nyilvánítás vagy durva általánosítás az angol társadalom ezen generációját ékesítő hím tagjairól. Kivételek, mint mindig biztosan akadnak, csak sodorná utamba az Élet. :) Félre ne értsük egymást a más véleményt osztókkal, nekem van egy angol haverom, aki ízig-vérig a haverom, Adam.. ő is kicsit más, de talán még se. Olyan határeset. Mindegy, én sosem a férfi láttam benne, ezt nem is igyekeztem megfigyelni, óvva a köztünk lévő barátságot. Tehát mivel nem szexuális perspektíván alapszik a dolog, hagyjuk is a picsába, hogy vajon Ő egy azon fent említett kivételeknek avagy sem. 

Visszatérve, heló oskola téma! A sudár, szöszi nő elosztotta a népet szakok szerint. Mellém épp egy filozófia hallgató huppant le a székre egyébként, flegmán földre dobva a rongyos, egyetemista batyut, feldobva jobb lábát a bal térdére, hozzám lökve egy elhadart Hey!-t! Hát szia! :) Az MCC-ek (Media, Communication and Culture) maradtak utoljára eligazításra. Nem voltunk sokan, lehet nem jött el mindenki, mindössze 30-40en lehettünk, ezek közül pedig jó páran csak, mint mellék tantárgy vették fel az MCC-t. Mint, ahogy én is. Holnap lesz a Publishing Media, a fő tantárgy napja, meg MCC-re is holnap kell menni ténylegesen beiratkozni meg minden. Meg tantárgyfelvétel, meg ahhjjj, holnap kommunikatívabb leszek az jó ég áldjon meg, mert ma a hugyozási inger visszavett a beszélőkémből, akarva akaratlan. 

Ezen felül... iPad vs. MacBook... Szívem iPadhez, eszem a Machez húz. Azon belül is, MacBook Air 11... itt a link : link

:'O :'O nagy dilemma

Csók Nektek és további szép hetet...

Utóirat : mit gondoltok a ruháról?? :)

Lassan, de biztosan

Lassan, de biztosan (kellene!)

Meg lett erőltetve a térdem. Nehezen veszem tudomásul, hogy nem csupán friss az állaga, de nem is lesz a régi. Legalább is nyárig nem. Nem tudom hány térd sérülést szenvedett olvas, viszont a következő bekezdés erről szól. Akit nem érint vagy érdekel, kihagyhatja. 

Nekem a biciklizést javasolták leginkább. Az úszás pedig egyértelmű rehabilitációs mozgástevékenység, mivel a vízben van a legcsekélyebb terhelés alatt stb. ezt azért nagyjából mindenki tudja. Továbbá, mivel a jó öreg combizom hal el a leghamarabb s talán olyan szintre, hogy azt kérem elég visszatornázni, így combizom erősítő gyakorlatok végzése napi szinten (ha lehet többször is) kötelező. Ha valaki nagyon figyelmes akar lenni, az vehet különböző reumás géleket is. Nekem Rheumon van, ami a a váz-izomrendszer lágyrészeiben kialakuló megbetegedésekre, tompa zúzódással járó sérülésekre van kreálva. Ez az az bemasszírozós fajta, aminek mellékesen erős, mentolos illata van. Sokat talán nem ér, nekem kicsit hat. Gondoltam mindent megteszek alapon, kipróbálom, nem árt az. 

Hogy mi is szakadt el pontosan azt egy képpel prezentálom : 

Múlthéten csak keveset és ritkan kondiztam, s úgy tűnik erre a hétre túlontúl elbíztam magam nem a kondíciómat, hanem a térdem funkcionális határait értve ezalatt. Bicikli hiányában a cross trainer amit használok.

 A biciklizés mechanizmusához hasonlít, tehát a térdet sokat használva, körkörös munkavégzést gyakorolsz. Jobb, mint a futás. Azt felépülésben lévőknek nem ajánlom, még akkor is ha az orvos azt mondja, mert nekem az első 10-15 perces kocogás után, olyant szintű elgyengülés volt a térdemben, hogy 20 percig a földön feküdtem a matracon. Lehet én futottam rosszul, már az elmúlt nyáron igencsak elsajátítottam hogyan is kell helyesen futni, kocogni, sétálni - mert ez az, amivel sokan nincsenek tisztába, gondolván, gyerekjáték. A kocogást, hagyhatjuk későbbre is, vagy legyünk nagyon gyengédek és ne éljük bele magunkat túlságosan. Viszont nekem nehéz visszafogni magam. Azt, hogy ne gyorsítsak rá sprintelésre pedig végképp. Szerintem a cross trainer ebből a szempontból biztosabb, stabilabb és nem utolsó sorban kényelmesebb a térdnek és sérült ízületeinek. Így nem vagyok egészen tisztába, mennyire szabad erőltetni a dolgokat, mert nyilvánvaló némi fájdalommal jár mindenféle sport majd, hisz ez a térd már nem a régi, de vajon meddig lehet ezt a húrt feszíteni? Nagyon szeretnék már azzal az orvossal találkozni, aki nyáron műteni fog. Állítólag szuper és érti a dolgát. Hát remélem is, mert még ezt a térdplasztikát bevállalom, de többet térdoperációkból nem kérek azután. Legyünk pozitívak! :) Egyetemen pedig akkor hanyagolom a futást, de az evezésen intenzíven gondolkodom. Ha esetleg arról van valakinek valamilyen tapasztalata, megosztani valója, szívesen fogadok sztorikat, ötleteket, hozzászólásokat... meg egyébként is! :)

Holnap megyek haza. Érdekes hétvégének nézünk elébe. Idővel ezt is elmesélem, csak had alakuljanak kicsit a dolgok.

Jövő héten pedig beiratkozás és regisztrációs hét! ;) Minden friss egyetemistának ezúton kívánok sikeres első szemesztert! :)