Saturday, 24 September 2011

Brookes


Új mottó : ALL FOR WEEKENDS! WEEKENDS FOR ALL! (Mindenki a hétvégékért! A hétvégék mindenkiért!) :)(:

Sokan tartják, egyetemi évek alatt a hétköznapok és hétvégék összemosódnak, s az a határ, ami dolgozó, más normális embereknél e kettőt különválasztja a diplomaosztóig általános szinte elhalványul a szemeszterek alatt. 

Mindenesetre most jól esik egy kis hétvége. Az elmúlt héten átestünk egy regisztrációs héten s ami azzal jár. Most már megvan a diákigazolványom - ami egyben a könyvtári kártya is, az órarendem, a campuson és majdnem minden épület, terem és előadó, ami később még hasznos lehet, az idegölő tény, hogy a Gispy Lane környékén parkolni nem divat és az info egy önkéntes "ittas diák" szállító szervezetről. Plusz még megannyi más agytágítás szövődménye lappang bennem. Mint ahogy az meg van írva, az információk felére sem emlékszem. Ilyenkor pedig van nálam toll és füzet, meg a telefonos jegyzet, de sokszor bízok magamban, erre később is emlékezni fogok és se leírni, se erre emlékezni nem szoktam. :) Ezen még csiszolunk, ah.. vagy tradicionálisan egy-két régi habit megmaradhatna alapon ...?! :)

Két campus között fogok ingázni. A főszakom (Publishing) a Gipsy Lane-en van, a mellékszak (CMC - Communication, Media and Culture) a Hartcourt campuson. Az előbbin számtalan építkezés folyik, ami annyi tesz, hogy egyik szomszédos épületből a másikba kisebb-nagyobb kerülőutak árán lehet eljutni. Van por, kis kosz, átmenetileg felhúzott építkezési falak, utánad nem buzgón fütyülős kőművesek, építőmunkások és ormótlan daruk, targoncás nyavalyák. Az utóbbin is vannak munkálatok. Ha jól emlékszem ott is egy új szárnyat szándékoznak felhúzni. Ott vannak őzek - a suli rétre nyíló elhelyezkedése miatt és parkoló is. S amint már az előzőekben említve volt, az egyik legmutatósabb része a Brookes-nak. Annyira még nem volt alkalmam szétnézni és így összehasonlítási alapnak se vehető az a másfél óra, amit a legelső napon töltöttem ott. 

Halványan emlékszem csak milyen is volt egyetemistának lenni a DE-ÁJK-n. A gólyatáboros élmények megvannak, pár lovardás is, aztán a suliról, órákra járásról és tanulásról már egyre kevesebb dereng. A beiratkozásról meg szinte semmi. Viszont annyi bizonyos, ilyen szintű szervezettséget, fogadtatást és atmoszférát nem sok közösségi helyen tapasztaltam, mint itt a Brookes-on. Számtalan informáló előadás, segítők (tanár-diák egyaránt), ilyen regis pult, olyan regis pult, sörsátor helyét is egyéb szociális rétegeket megmozgató rendezvények, ötletes összejövetelek váltották fel. A félreértés elkerülése érdekében, nekem semmi bajom nincs a sörsátorral! :) Csak ez valahogy motiválóbb. :) Órarend szerint kedden és csütörtökön 9től 12ig, pénteken 9től 4ig mennek az órák. Igen, hétfő, szerda "szabad". Hétfőn itthon dolgozok egész nap, szerdán pedig plusz munka. Így elég busy a hetirend :) Tehát elég egyértelmű miért is lesznek oly megbecsülendők a hétvégéim. :) Jelenleg az a felállás, hogy a munkakörömet illető óraszámokat sem szükséges csökkenteni, ergo marad a fizu, amire valójában nem is mertem számítani se. :) A zsúfolt rutin ellenére jelentkeztem Student Rep-nek, ami arra szolgál, hogy a szakomon (gondolom az évfolyamon belül) reprezentálni tudjak az évfolyamtársak és az egyetem között. Remélem a jelentkezést elfogadják és bevesznek. Az ilyen diák önkormányzatos tevékenységek lekötnek, jó hatással vannak az emberre. A közösségi élet csak akkor élvezhető, ha Te magad is tagja vagy. 

A tanárok, mentorok és csoporttársak így elsőre szerencsésen okésnak tűnnek. :) Van egy félénk koreai lány. Nem sokat szólalt meg eddig, mondjunk engem se vetett fel a kommunikáció a héten. Nemzetközi diák nincs túl sok a szakon belül. Van egy fél svéd csaj, egy full német... többről eddig nincs tudomásom. Páran megfordultak Magyarországon vagy átutazó, vagy tényleges úti célként kitűzve. Egy lány volt már romániai magyarokkal Erdélyben. Vannak kellemes-tudálékos egyének, humor Heroldok, egyértelműen intelligensek és egyszerű de nagyszerű arcok. Feltűnően irritáló nincs. :) Remélem rólam is aránylag tűrhető vélemények fognak kialakulni. :) Nekem most, legalább így az elején arra van szükségem, hogy kicsit magamba felfedezzem a határaimat, mire, mikor, milyen körülmények között vagyok képes, megtaláljam a helyem, és észben tudjam tartani, miért is vagyok itt. Egyik prof, s hogy elnevezést is adjunk neki, Ms R az, aki a legmotiválóbb és nyíltabb velünk, hallgatókkal szemben. A kollégáival is jó viszonyban lehet, szemmel látható a jó kapcsolat. Már annyi aranyköpést le tudtam volna írni, de csak mentálisan van még elraktározva minden. :) Egy kis agykapacitás tornának vetettem alá magam. :) Az le lett beszélve, ha valakinek gondja, baja, problémája van, hezitálás nélkül vegyen egy dobozos diétás kólát és üljön be hozzá az irodájába - ami a második emeleten a bejárattól jobbra található. Édes, lomos. :) 

Mindenkinek van mentora (Academic Advisor). Egy rendelkezésedre álló személy, ha tanácsra van szükséged, aki melletted áll és nyomon követi, hogy haladsz az évek alatt. Ezt meg is lehet változtatni. Az én mentorom a másik campusról, a mellékszakomról van. Mr T. Egyszer láttam az urat, bajom nincs vele, de meg szeretném változtatni Ms R-re. A tantárgyfelvételkor meg is tettem, de várólistára kerültem, aztán visszavontam, ha gyorsan segítség kellene és bekavarodna a rendszer, akkor is tudjak kihez fordulni. A tantárgy találkozón felhívták minden zöldfülű figyelmét, hogy a kötelezőkön kívül ajánlott plusz modulokat is felvenni az órarendbe. Én amilyen lelkes tudok lenni, magamban már rá is bólintottam egyre, kettőre. Amint hazaértem bejelentkeztem a PIP-re (Personal Information Portal/Személyes Információs Portál) ahol elkezdtem beikszelni párat. Erre kijött egy error, rákattintok, s kiadja, hogy minden, a 8. tantárgy után felvett tárgy (teszem hozzá 8 a kötelező modulok száma -.-) pénzbe kerül. Understanding Media, a leírás alapján bejövős, okés vegyük fel. Írok egy mailt a mentornak, hogy mennyibe is fáj egy plusz tárgy. Kerek Ł560/modul. Reakció : maradjunk az alap órarendnél! 

A dilemma iPad és laptop között még mindig él és virul. A hétvégén megyek le a nagypapához játszani az iPadjén és elmagyarázza mi, hogy működik rajta. A család szerint simán elboldogulnék egy iPaddel, plusz itthon van 2 jó teljesítményű gép is. Más vélemények szerint egy laptop esszenciális... 500font a keret, az idő végül is förtelmesen nem szorít. Nézelődök és érdeklődök, elhamarkodottan nem akarok dönteni. Ha esetleg van kedvetek Olvasók írni kinek, milyen laptopja van és mi a személyes tapasztalat, óvva intős részekkel megfűszerezve, szívesen fogadok egy kis technikai eszmefuttatást itt és emailen keresztül. :) 

Mindenkinek szép hétvégét! Ja, rakok fel egy képet ha nagyon hiányoznék.. ne nélkülözzön a sok lelkes blogtag :) 



Wednesday, 21 September 2011

Sept 21

Reggel hetes óra tizenkettő perc. Viszonylag világosan indul a nap. 6.15-kor keltem. 10perc zene, majd 100 fekvőtámasz. Utána elkészültem. Előkészítettem a határidőnaplót, oda is beírom már a heti menüt, mert jelenleg minden a kis iPhone-ba van elraktározva és számon tartva. 



?



Sikeresen szürcsölöm a reggeli kávém, aminek vagy van hatásra álmos szemeimre vagy nincs, mármint az éberséget tekintve, de hogy jól esik az is biztos. 

Találtam a telefonom a jegyzetek között egy vicces feljegyzést. Még a legutolsó au pair találkozón írtam, szóval már egy ideje. Így szól :

"Elvittem az olasz csávót a Dominó pizzába. Ez kb. olyan, mint Jamie Oliverrel beülni a mekibe." 

Apropó Jamie. Lassan főzni kéne valamit. Már ha Évi is meghozta a kedvem a gasztronómiához újra és újra, meg kérem már épp itt az ideje egy kis konyhatündér tréningnek. A héten recept után nézek! - vagy jöhetnek tippek, ötletek. Hétvégi recept a cél. 

Csók mindenkinek!

Tuesday, 20 September 2011

Helllllllllllóóóóóóóóóóóóóóóóóóó BROOKES!!! Most már üüüüber hivatalosan is ;)


Dinamikus cím után, dinamikus (legalább is annak ígérkező) hét. 

Eső, felfázás, elfuserált reggeli koffein bevitel és nem a szívem csücske vagy Te, ó folyadék, mert csak semmi pisi! a mai nap lehangoló, visszahúzó elemei. Mindazon által sikerült jó magasról leszarni az egészet - - - > nem csak hiszem hogy jobb lesz, tudom is. Hinni már kevés.. meg azt csak a templomba kell, ott csak az első sorban, mert a pap csak addig lát... Nah ha már így az elején ennyire sikerült bölcsnek lenni, lássuk miből élünk Melinda?! Mire is vállalkoztunk s lettünk elkötelezve a következő, minimum 3 évre? 

Leparkoltam, btw simán, csípőből, csuklóból, mindenből egyből megtaláltam a Campust. Hartcourt Hill Campus, a "prettiest", ahogy a főnéni köhögte ki a torkán a nagy előadó színpadáról egyenesen felénk meredve. Szőke, magas, angol.. átlagos. Artikulál, ahogy illik, lenyűgöz azzal a néhány nemes adattal, ami a campus eddigi történetét építi fel, elbizonytalanít és megerősít, s mindenképpen figyelmet kelt fel még a 'szemembe lóg a hajam, mert én így vagyok fess' 18 éves szexre éhes angol ficsúrnál is.. Rosszindulat vagy sem, nem, nem is, inkább makacs vélemény nyilvánítás vagy durva általánosítás az angol társadalom ezen generációját ékesítő hím tagjairól. Kivételek, mint mindig biztosan akadnak, csak sodorná utamba az Élet. :) Félre ne értsük egymást a más véleményt osztókkal, nekem van egy angol haverom, aki ízig-vérig a haverom, Adam.. ő is kicsit más, de talán még se. Olyan határeset. Mindegy, én sosem a férfi láttam benne, ezt nem is igyekeztem megfigyelni, óvva a köztünk lévő barátságot. Tehát mivel nem szexuális perspektíván alapszik a dolog, hagyjuk is a picsába, hogy vajon Ő egy azon fent említett kivételeknek avagy sem. 

Visszatérve, heló oskola téma! A sudár, szöszi nő elosztotta a népet szakok szerint. Mellém épp egy filozófia hallgató huppant le a székre egyébként, flegmán földre dobva a rongyos, egyetemista batyut, feldobva jobb lábát a bal térdére, hozzám lökve egy elhadart Hey!-t! Hát szia! :) Az MCC-ek (Media, Communication and Culture) maradtak utoljára eligazításra. Nem voltunk sokan, lehet nem jött el mindenki, mindössze 30-40en lehettünk, ezek közül pedig jó páran csak, mint mellék tantárgy vették fel az MCC-t. Mint, ahogy én is. Holnap lesz a Publishing Media, a fő tantárgy napja, meg MCC-re is holnap kell menni ténylegesen beiratkozni meg minden. Meg tantárgyfelvétel, meg ahhjjj, holnap kommunikatívabb leszek az jó ég áldjon meg, mert ma a hugyozási inger visszavett a beszélőkémből, akarva akaratlan. 

Ezen felül... iPad vs. MacBook... Szívem iPadhez, eszem a Machez húz. Azon belül is, MacBook Air 11... itt a link : link
:'O :'O nagy dilemma

Csók Nektek és további szép hetet...

Utóirat : mit gondoltok a ruháról?? :)


Thursday, 15 September 2011

Lassan, de biztosan

Lassan, de biztosan (kellene!)

Meg lett erőltetve a térdem. Nehezen veszem tudomásul, hogy nem csupán friss az állaga, de nem is lesz a régi. Legalább is nyárig nem. Nem tudom hány térd sérülést szenvedett olvas, viszont a következő bekezdés erről szól. Akit nem érint vagy érdekel, kihagyhatja. 

Nekem a biciklizést javasolták leginkább. Az úszás pedig egyértelmű rehabilitációs mozgástevékenység, mivel a vízben van a legcsekélyebb terhelés alatt stb. ezt azért nagyjából mindenki tudja. Továbbá, mivel a jó öreg combizom hal el a leghamarabb s talán olyan szintre, hogy azt kérem elég visszatornázni, így combizom erősítő gyakorlatok végzése napi szinten (ha lehet többször is) kötelező. Ha valaki nagyon figyelmes akar lenni, az vehet különböző reumás géleket is. Nekem Rheumon van, ami a a váz-izomrendszer lágyrészeiben kialakuló megbetegedésekre, tompa zúzódással járó sérülésekre van kreálva. Ez az az bemasszírozós fajta, aminek mellékesen erős, mentolos illata van. Sokat talán nem ér, nekem kicsit hat. Gondoltam mindent megteszek alapon, kipróbálom, nem árt az. 

Hogy mi is szakadt el pontosan azt egy képpel prezentálom : 



Múlthéten csak keveset és ritkan kondiztam, s úgy tűnik erre a hétre túlontúl elbíztam magam nem a kondíciómat, hanem a térdem funkcionális határait értve ezalatt. Bicikli hiányában a cross trainer amit használok.


 A biciklizés mechanizmusához hasonlít, tehát a térdet sokat használva, körkörös munkavégzést gyakorolsz. Jobb, mint a futás. Azt felépülésben lévőknek nem ajánlom, még akkor is ha az orvos azt mondja, mert nekem az első 10-15 perces kocogás után, olyant szintű elgyengülés volt a térdemben, hogy 20 percig a földön feküdtem a matracon. Lehet én futottam rosszul, már az elmúlt nyáron igencsak elsajátítottam hogyan is kell helyesen futni, kocogni, sétálni - mert ez az, amivel sokan nincsenek tisztába, gondolván, gyerekjáték. A kocogást, hagyhatjuk későbbre is, vagy legyünk nagyon gyengédek és ne éljük bele magunkat túlságosan. Viszont nekem nehéz visszafogni magam. Azt, hogy ne gyorsítsak rá sprintelésre pedig végképp. Szerintem a cross trainer ebből a szempontból biztosabb, stabilabb és nem utolsó sorban kényelmesebb a térdnek és sérült ízületeinek. Így nem vagyok egészen tisztába, mennyire szabad erőltetni a dolgokat, mert nyilvánvaló némi fájdalommal jár mindenféle sport majd, hisz ez a térd már nem a régi, de vajon meddig lehet ezt a húrt feszíteni? Nagyon szeretnék már azzal az orvossal találkozni, aki nyáron műteni fog. Állítólag szuper és érti a dolgát. Hát remélem is, mert még ezt a térdplasztikát bevállalom, de többet térdoperációkból nem kérek azután. Legyünk pozitívak! :) Egyetemen pedig akkor hanyagolom a futást, de az evezésen intenzíven gondolkodom. Ha esetleg arról van valakinek valamilyen tapasztalata, megosztani valója, szívesen fogadok sztorikat, ötleteket, hozzászólásokat... meg egyébként is! :)

Holnap megyek haza. Érdekes hétvégének nézünk elébe. Idővel ezt is elmesélem, csak had alakuljanak kicsit a dolgok.

Jövő héten pedig beiratkozás és regisztrációs hét! ;) Minden friss egyetemistának ezúton kívánok sikeres első szemesztert! :)

Tuesday, 13 September 2011

Monday, 12 September 2011

Imádjuk a hétfőket! Még akkor is, ha valójában ez az egyik legkeményebb napja minden hetemnek már idestova 2,5 éve. Szeretem a tiszta lapokat, az új játszmákat, az Új Év vagy a nyár legelső napját. Mikor mindenkinek van egy újabb esélye nem feltétlenül arra, hogy amit elszúrt újratöltve helyrehozza, hanem megpróbáljon kicsivel többet kihozni abból, ami mindeddig a maximumot képezte. Minden nappal többre vagyok képes. Keljünk fel így. Anno kínkeserv volt még maga az ébredés is. A tudat, hogy megint ki kell kászálódnom az ágyból, magamra ölteni valamit és elkezdeni egy újabb napot. Félre ne értsen senki, nem voltam se depressziós, se bánatos, s még csak nem is életem nehéz periódusain vergődtem akkor éppen keresztül. Szimplán utáltam felkelni. :) Hamar rá kellett jönnöm, mindazzal a sok, értelmetlen nyavalygással, helytelen hozzáállással csupán saját magam dolgát nehezítettem meg. Mint annyi minden más, ez is egyszerűen csak fejben dől el. Ma felkeltem, oké nehezen, tonnás személyhéjakat reggel 7-kor emelgetni sem könnyű, ráadásul a lábam is fáj ma, nem kicsit és még rengeteg elintéznivalóm van csak a mai napra, plusz a Rockhill Farm Court-i ház is itt toporzékol, kiáltva, hogy "Takaríts ki!". Sokan, kik hasonló cipőben járnak, vagyis álljunk meg egy szóra, mindenki hasonló cipőben jár. Mindenkinek ott van az a kereszt a vállán, ha vallásos, ha nem. Tehát, minthogy a Facebook jelenti számomra a másokkal való kommunikáció anyahajóját, a szociális élet virtuális Mekkáját, rengeteget szörfözök rajta. Itt találkozok a legtöbb negatív perspektívájú emberrel. Érdekesnek találom ezt a szociális oldalt, ki hogy kezeli, azt, hogy számtalan embernek (természetesen ez alatt azokat értem, kiket személyesen is jobban ismerek) mennyire eltér a valós és a virtuális énje, mennyivel bátrabban alakítunk ki egy olyan egzisztenciát a számítógép másik oldaláról, amire húsvér valónk nehezen vagy egyáltalán nem képes. Szeretem az olyan egyedeket viszont, akik számtalan építőjellegű tevékenységet végeznek (elvileg erről szól az egész), például Brookesnak van egy diák portálja, ahova akárki írhat ha tag és van egy szerkesztő, aki ott helyben válaszol. Érted?! Nem kell hívni a sulit, nem kell emailezni. Közérdek, hogy jól működjön mindenkivel minden, a jövendőbeli és a már odajáró hallgatókkal, így kialakítottak egy ilyen aktívan funkcionáló facebookos csoportot. Ügyesen elkanyarodtam a témától, szóval száz szónak is egy a vége, ha tele vagyunk ingerrel, rosszkedvvel, "bal lábbal ébredtünk fel", ne vetítsük ki azt másra, mert a minket körülvevő közegtől mindezt vissza is kapjuk. Előbb vagy utóbb, valamilyen formában. 

Legyen szép napotok, igyatok sok vizet, menjetek kocogni, olvassátok végig gyorsan az aznapi híreket, legyetek szerelmesek, boldogok, öltözzetek kényelmesen és ne felejtsetek el küldeni egy mosolyt! :) 

Köszi, hogy ma is benéztetek!

Nem utolsó sorba, pedig küldök egy videót mindenkinek. Az unokatestvérem, Muri Enikő, akivel már évek óta nem sikerült se találkoznom, se egy jót beszélgetnem, viszont tiszta szívemből szurkolok neki és kívánom a legjobbakat. Csak úgy, mint tavaly.


Thursday, 8 September 2011

laptop out of order??? AGAIN?

Eloszo

Angolul valahogy jobban esik a cimadas. Megertesuket elore is koszonjuk.

Nem tudom miert, de a laptoprol tegnap ota nem ohajt bejonni a blogspot ='( mar megint ez a blogspot..! vagy, mar megint ez a laptop..! Akarhogy is, en mint abszolut segghulye laptop szakerto nem nyulok hozza, egyebkent is nem sokara jon az uj!! ... apropo, segghulye.. karomkodni is lehet stilusosan, remelem en is ugy teszem. Legalabb is igyekszem.

Nah, hogy miert is irok, lenyeg a lenyeg, jovohet penteken megyek haza. :D hellobello nem huzom senki agyat, ezek a tenyek. Nah, jo csak egy hetvegere, de akkor is mi jo ma' !!

Csok

Tuesday, 6 September 2011

22.49 és posztolok még egyet

Emberek vagyunk. Zavarba jövünk, kételkedünk, hazudunk, csúnyán nézünk a másikra akarva akaratlanul, kötekedünk, csókolózunk, ugrálunk, nevetünk, sírunk, felfedezünk, leamortizálódunk, bonbont majszolunk a friss pázsiton, vörös körömlakk foltot hagyunk a szőnyegen, meglepődünk, kiakadunk, kiábrándulunk, fellélegzünk, megsértődünk, kedvelünk és utálunk egyben, gyűlölünk, imádunk, megvetünk, csábítunk, taszítunk, vonzunk, békülünk, kiabálunk, szembenézünk a tényekkel, elfordulunk és befordulunk, magyarázunk, de azt sokat, logikázunk, alapozunk, romba döntünk, kényeztetünk, alszunk rá egyet, elalszunk, felkelünk és ráébredünk.

Pillanatnyi emóciók. Megannyit lehetne felsorolni. Jól esik ezt leírni. A lényeg, hogy teljesen véletlenszerűen jöjjön és jól essen. Ez a kulcs.

Puszi

back to where I was

Újra innen az Egyesült Királyság egyik egyre dinamikusabban fejlődő kisvárosából posztolok. Ugye ahol, már felépült a városi kórház.. Haha emlékszem, anno még a jelentkezési lapjukon az állt, a szobám a rétre néz =) Mire kiköltöztem már nagyban folytak ez építkezési munkálatok a réten, amire a szobám is nézett...:)) mondom.. jól átbasztatok!

Hogy milyen újra itt lenni - mert ezt mindenki megkérdezi napi szinten legalább. 7 hét után is jó volt visszajönni. 7 hét gyerekek! Már teljesen visszaszoktam, épp időben jöttem el... Rengeteg minden történt, s mint sok más barátomnak nekem is igencsak tanulságos nyaram volt. Rájöttem, hogy azért nem is olyan rossz a hazám, noha még mindig nem tudnék visszabandukolni. Még nem. Lehet nem is fogok soha. Lehet néhány év eltelte után égni fogok a vágytól, hogy magyar földet koptassak újra. Na de maradjunk a jelen eseményeknél. Lassan megkezdődik az oskola fiúk, lányok! Ma küldöm el az utolsó simításokat a beiratkozással kapcsolatosan. Jah, ez csak az online része. A tantárgyakat majd az egyetemi campuson kell felvenni személyesen. Diákigit pedig online kell rendelni, mert ott helybe kígyózó sorok tömörülnek egymásra, ott pedig nem akarok megroskadni egy most operált szar bal térd társaságában.