HeEllóÓ!
Hát bizony, már lassan lassan hajnal egy és az esszé írás mellé beiktattam egy villámgyors pótcselekvést! :D
De ide már nem sok erőm van írni, a posztot is azért teszem közzé, hogy nyoma legyen az éjszakázásomnak... :)))) na suhanok is vissza az íráshoz, a "művemhez"...
szép álmokat mindenkinek!
Tuesday, 11 December 2012
Friday, 7 December 2012
Frissítsünk!
Sziasztok! :)
Igencsak elmaradtunk a blogolással. Egész pontosan olyan nagy "cafatok" maradtak ki történetemből, hogy a "szétcincált" képet hagyjuk el összerakni, s inkább folytassuk a jelen pillanatoktól.
Azért visszamenőlegesen annyit szeretnék leírni, hogy több, mint egy éve tértem haza. Tavaly év novembere óta rengeteg minden történt velem. Igen szerencsés embernek tartom magam még a felmerül nehézségek ellenére is. Egyetlen év leforgása során átestem és felépültem egy kellemetlen térdműtétből, lett egy saját kertes házam, egy számomra kellemes munkám, egy gyönyörű kiskutyám, szeptembertől elkezdtem életem harmadik és egyben utolsó egyetemét, s tavaly szeptember óta együtt élek a szerelmemmel.
A házról feltehetek pár képet. Nekem tetszik kívül-belül, csak még van rajta mit igazítani. A udvar csupasz, nincsenek fák ültetve. Van egy rövid sor sövény és egy bokorképződmény az udvar elején. A ház maga egy régi építésű "kocka" ház, amihez a kert mentél a végéi lefele nyúló kisebb melléképületek vannak csatolva. Van egy nyári konyha jellegű rész, amit apámék raktárnak használnak. Majd egy dupla garázs, aminek magas a beltere. A ház belülről jó elosztású. Belépve egy tágas előtérbe toppanunk, ahol bőven van helye a kabátoknak, lábbeliknek. Az első szoba balra a nappali, amit nem használunk, csak be van rendezve. Tárolni tárolunk valamit az itt elhelyezett szekrénybe, de ennyi. Jobbra van a mi szobánk. Világos és az utcafrontra néz. Az előszobából nyílik a fürdő és a WC, ami sajnos egy térben van. Az előtér jobb oldaláról nyíló szobánkkal szemben kezdődik az ebédlős rész, ahol van egy asztali gép, egy ebédlő asztal székekkel, egy ebédlő szekrénysor és egy kanapé. Ebből egybekötve nyílik a konyha, ahova mit csináltattunk szekrényt. A konyhával szemben pedig anyu szobája nyílik. Itt csupán szeptember 1. óta élünk.
A munkámról. Keresztanyám a helyiek számára egy magántanulószobát biztosít, ami a helyi általános iskolától független. Ide x számú gyerek jár, akiknek vagy gondjai vannak a tanulási módszereikkel és változtatásra, odafigyelésre van igényük, vagy képességeik nem olyanok, mint az átlag gyermekeknek, vagy szimplán a jó vagy jobb átlag érdekében itt tanulnak minden hétköznap déltől négyig. Nos, én itt tevékenykedem a péntek és a hétvége kivételével minden nap (pénteken egyetemre járok). Én volnék a felelős angolos a tanszoba keretein belül. Bejelentett tanársegéd, pedagógiai asszisztens vagyok. Nagyon imádom ezt, a gyerekeket, kihívásnak tartom a rám bízott tanulókért felelősséggel tartozni. Bár fő pozícióm a angol, egyéb házikért is felelek, a nagyrészt nekem kijelölt gyerekek terén. Csak viszonyításképpen, az éveleji kettes, hármas angolosok írtak négyes, ötös témazárót. Én bevasalok mindent, ami az ő érdeküket szolgálja. Látom, természetesen sokszor nem tetszik nekik a kemény hozzáállásom (pl.: egy hibásan leírt számon kért angol szó esetén az illetőnek 20x le kell írnia a helyes formát...), de amikor jó jegyet kapva jönnek fel egy felelet vagy dolgozat után, azért látom a hálát is az arcukon.
A suli. Nehezen fanyarodom rá a tanulásra. Gyakran mondom azt, hogy nincs időm tanulni, mert túl lusta vagyok, amin a mai naptól kezdve változtatnom kell, mivel jövőhétre annyi a beadandó + zh, mint égen a csillag... :) Úgyhogy blogolás után beveszem a "jó hozzáállás" kapszulát és kezdem a napot!!! :)
Útravalónak bemásoltam volna az egyik tájleíró esszémet, amit kettő hete adtam be és kaptam rá maximális pontszámot, majd külön dicséretet. De inkább emailben küldöm el mindannak, akit érdekel - csak írjon! :) (Mindössze egy oldalas..)
Kellemes szombatot!
Igencsak elmaradtunk a blogolással. Egész pontosan olyan nagy "cafatok" maradtak ki történetemből, hogy a "szétcincált" képet hagyjuk el összerakni, s inkább folytassuk a jelen pillanatoktól.
Azért visszamenőlegesen annyit szeretnék leírni, hogy több, mint egy éve tértem haza. Tavaly év novembere óta rengeteg minden történt velem. Igen szerencsés embernek tartom magam még a felmerül nehézségek ellenére is. Egyetlen év leforgása során átestem és felépültem egy kellemetlen térdműtétből, lett egy saját kertes házam, egy számomra kellemes munkám, egy gyönyörű kiskutyám, szeptembertől elkezdtem életem harmadik és egyben utolsó egyetemét, s tavaly szeptember óta együtt élek a szerelmemmel.
A házról feltehetek pár képet. Nekem tetszik kívül-belül, csak még van rajta mit igazítani. A udvar csupasz, nincsenek fák ültetve. Van egy rövid sor sövény és egy bokorképződmény az udvar elején. A ház maga egy régi építésű "kocka" ház, amihez a kert mentél a végéi lefele nyúló kisebb melléképületek vannak csatolva. Van egy nyári konyha jellegű rész, amit apámék raktárnak használnak. Majd egy dupla garázs, aminek magas a beltere. A ház belülről jó elosztású. Belépve egy tágas előtérbe toppanunk, ahol bőven van helye a kabátoknak, lábbeliknek. Az első szoba balra a nappali, amit nem használunk, csak be van rendezve. Tárolni tárolunk valamit az itt elhelyezett szekrénybe, de ennyi. Jobbra van a mi szobánk. Világos és az utcafrontra néz. Az előszobából nyílik a fürdő és a WC, ami sajnos egy térben van. Az előtér jobb oldaláról nyíló szobánkkal szemben kezdődik az ebédlős rész, ahol van egy asztali gép, egy ebédlő asztal székekkel, egy ebédlő szekrénysor és egy kanapé. Ebből egybekötve nyílik a konyha, ahova mit csináltattunk szekrényt. A konyhával szemben pedig anyu szobája nyílik. Itt csupán szeptember 1. óta élünk.
A munkámról. Keresztanyám a helyiek számára egy magántanulószobát biztosít, ami a helyi általános iskolától független. Ide x számú gyerek jár, akiknek vagy gondjai vannak a tanulási módszereikkel és változtatásra, odafigyelésre van igényük, vagy képességeik nem olyanok, mint az átlag gyermekeknek, vagy szimplán a jó vagy jobb átlag érdekében itt tanulnak minden hétköznap déltől négyig. Nos, én itt tevékenykedem a péntek és a hétvége kivételével minden nap (pénteken egyetemre járok). Én volnék a felelős angolos a tanszoba keretein belül. Bejelentett tanársegéd, pedagógiai asszisztens vagyok. Nagyon imádom ezt, a gyerekeket, kihívásnak tartom a rám bízott tanulókért felelősséggel tartozni. Bár fő pozícióm a angol, egyéb házikért is felelek, a nagyrészt nekem kijelölt gyerekek terén. Csak viszonyításképpen, az éveleji kettes, hármas angolosok írtak négyes, ötös témazárót. Én bevasalok mindent, ami az ő érdeküket szolgálja. Látom, természetesen sokszor nem tetszik nekik a kemény hozzáállásom (pl.: egy hibásan leírt számon kért angol szó esetén az illetőnek 20x le kell írnia a helyes formát...), de amikor jó jegyet kapva jönnek fel egy felelet vagy dolgozat után, azért látom a hálát is az arcukon.
A suli. Nehezen fanyarodom rá a tanulásra. Gyakran mondom azt, hogy nincs időm tanulni, mert túl lusta vagyok, amin a mai naptól kezdve változtatnom kell, mivel jövőhétre annyi a beadandó + zh, mint égen a csillag... :) Úgyhogy blogolás után beveszem a "jó hozzáállás" kapszulát és kezdem a napot!!! :)
Útravalónak bemásoltam volna az egyik tájleíró esszémet, amit kettő hete adtam be és kaptam rá maximális pontszámot, majd külön dicséretet. De inkább emailben küldöm el mindannak, akit érdekel - csak írjon! :) (Mindössze egy oldalas..)
Kellemes szombatot!
Wednesday, 5 December 2012
Üdv. újra hosszú kihagyás után!
Sziasztoook! :)
Nagyon hiányzik az írás, úgyhogy blogolni fogok mostantól!!! Kivel mi újság? Minden és mindenki érdekel, akár email-re is ;)
Pusziii
Nagyon hiányzik az írás, úgyhogy blogolni fogok mostantól!!! Kivel mi újság? Minden és mindenki érdekel, akár email-re is ;)
Pusziii
Tuesday, 14 August 2012
egy keddi délután
na helló again!! :)
van egy "rossz" és ugyanakkor egy jó hírem.. A helyi ruhagyárból nem jelentkeztek azóta sem. Képzeljétek, állítólag "elkeveredhetett" a CV-m, mert amúgy sem volt megfelelő, mivel az egyik titkárságon dolgozó néni szerint kézzel írott volt :O közbe bazira nyomtatott volt, mivel a gépen írtam és az emailemről nyomtattam ki de ugyan mindegy :D kissé negatív ez a merőben érdekes hozzáállás... úgyhogy újat kellett beadni. Hát legyen. Holnap reggelre az is le lösz adva (bocsi, hétvégén itt volt egy szegedi új-ismerős a városba).
Na a jó pedig, hogy keresztanyám épp ma kért föl (ez a szegedi ismerősöm pesti akcentusa), hogy menjek állandóra a magántanszobára (heti 5x 3óra). Egy, tapasztalat szerzésnek nem utolsó, sőt, tudjátok imádom a kölköt. Kettő, be lennék jelentve, tehát tök hivatalosan lenne egy egész jó kis szakmai tapasztalatom... Azt hiszem igent mondok... Köll a pénz, meg no, jó állás lesz az.
ja, és most pedig orbitális nyaralás-riszörcs folyik nálam. Hogy Mo-ról menni bárhova is de drága, jó Isten! Ahova szeretnék nézni helyet szörnyen drága (Ciprus), ahova még lenne is pénz elmenni meg olyan kétes, vagy inkább túl elérhető?!:P Nem tudom. A lényeg dögleni és szórakozni szeretnénk... tanácsok more than welcome!
xo melcsi
van egy "rossz" és ugyanakkor egy jó hírem.. A helyi ruhagyárból nem jelentkeztek azóta sem. Képzeljétek, állítólag "elkeveredhetett" a CV-m, mert amúgy sem volt megfelelő, mivel az egyik titkárságon dolgozó néni szerint kézzel írott volt :O közbe bazira nyomtatott volt, mivel a gépen írtam és az emailemről nyomtattam ki de ugyan mindegy :D kissé negatív ez a merőben érdekes hozzáállás... úgyhogy újat kellett beadni. Hát legyen. Holnap reggelre az is le lösz adva (bocsi, hétvégén itt volt egy szegedi új-ismerős a városba).
Na a jó pedig, hogy keresztanyám épp ma kért föl (ez a szegedi ismerősöm pesti akcentusa), hogy menjek állandóra a magántanszobára (heti 5x 3óra). Egy, tapasztalat szerzésnek nem utolsó, sőt, tudjátok imádom a kölköt. Kettő, be lennék jelentve, tehát tök hivatalosan lenne egy egész jó kis szakmai tapasztalatom... Azt hiszem igent mondok... Köll a pénz, meg no, jó állás lesz az.
ja, és most pedig orbitális nyaralás-riszörcs folyik nálam. Hogy Mo-ról menni bárhova is de drága, jó Isten! Ahova szeretnék nézni helyet szörnyen drága (Ciprus), ahova még lenne is pénz elmenni meg olyan kétes, vagy inkább túl elérhető?!:P Nem tudom. A lényeg dögleni és szórakozni szeretnénk... tanácsok more than welcome!
xo melcsi
Thursday, 2 August 2012
Welcome back
Sziasztok!
Minden bizonnyal feledésbe merült a blog, hiszen ezer meg egy éve nem írtam. Megkopott a blogolás, az ezzel járó készülődés és jegyzeteléseim. Változtak a körülmények, velük változtam én is és a kedvelt írás is. Ma úgy éreztem szeretnék feltenni egy posztot. Nos, így történt, hogy ismét leültem a gép elé és bejelentkeztem.
Nem tudom honnan lenne célszerű kezdenem. Inkább csak vések ezt-azt, s meglátjuk merre lyukadok ki.
Ugye beléptünk a nyár utolsó hónapjába, ami akaratlanul is arra késztet, hogy figyelembe vegyem, milyen gyorsan telik az idő. Még éppen csak elkezdtük a júniust, a helyi iskolákban épp csak lezajlottak a ballagások, megnyitott a Tisza-part, bejött a jó idő plusz 400fokokkal, kezdtünk nap csókolta barnától pecsenye pirosságig színt változtatni...és hát ez is elrepül lassan.
Évek óta ez az első tartós nyárias nyaram. Júliusban megjártuk a Balatont egy kisebb baráti társasággal. Jót tett velem a környezet változás.
Nem rég kiderült felvettek egyetemre. Levelezőre jelentkeztem így annyira nem voltam meglepve. Tehát szeptembertől az is kezdődik. Pár héttel ezelőtt kerestek fel a helyi ruhagyárból, ahová a hírek szerint tolmács/fordítót keresnek és a héten állítólag be is hívnak interjúra. Az adataimat, iskolai végzettségekről másolatokat stb már beadtam, még az Oxfordi diákomat is - hátha. Egyébként ők kerestek fel és hívtak be eddig minden alkalommal, ami jó jel. Állítólag én lennék egyelőre az egyetlen kiszemelt a posztra. Mivel nincs semmiféle képesítésem, gondolok itt üzleti angol tudásról hivatalos irat vagy szakmai gyakorlat én ezt őszintén közöltem is velük, hisz nem akartam zsákbamacskásat játszani, sőt! Legyünk tisztába a tényekkel már a legelején. Úgy véltem, jó pont, ha a kezdetektől határozottan, tisztán játszom/játszunk. Bár kihangsúlyoztam, hogy intenzíven éltem anyanyelvi környezetbe. Tehát a mai napra egy kis felkészülést ütemeztem be, amit épp most, blogírás közben gondoltam végig:)
Hát, szívem még mindig nem anglia-mentes. Blogírás közben gyakran eszembe jut és sokszor van olyan érzésem, mintha még mindig Oxfordshire-ben ülnék a monitorra pislogva. Igazából nem zavar, de azért fura. Nehéz hova tenni ezt az érzést. Au-pairnek nem mennék ki sehova, hisz már azt érzem, ezt a szintet végig csináltam és nem lenne kihívás benne, ami megmozgatna vagy előre vinne. De nem vetném el külföld ötletét - álmaimban. Egy érdekes elvágyódás ez, mert szeretném, ha úgy lenne, ha néhány tényező kicsit esetlegesen más lenne, de voltaképp nem akarok foggal-körömmel elmenni. Tényekkel nem szeretnék harcolni. Az élet itthon nehéz, nehezebb, mint kint. Nem csak a pénzügyi, anyagi oldalát tekintve, hanem gondolok én itt a környezetre, ami körülvesz és amiben benne él a magyar ember. A rendszerre, a felfogásra, az életvitelre. Persze senki sem kötelesek felvenni vagy követni egy olyan életformát, amit nem érez magáénak. Formálni lehet ezt saját javamra, azt már megtanultam. Ami megterhelő, hogy itt nem érdekes, ha nincs az embernek ideje magára. A munka és semmi más az első, hiszen a pénz kell, amit ugyan nem lehet megenni, meginni, nem ettől lesz pöpec az egészséged vagy nőne az átlagéletkor, de szükséges. Csak a sok munkának fele annyi gyümölcse nincs, mint lehetne. Itt annyit kell hajtani egy teljesen átlagos életszínvonal fenntartása érdekében... Biztos azért látom így, mert apuék vállalkozók és a térség, ahol lakunk az egyik leghátrányosabb hazánkban. Itt kevés a pénz és sokaknak nem elég a rezsin és kiadásokon kívül másra. Ismerősöm férje 65ezerért dolgozik napi 8 órát, az említett hölgy pedig 85ért kórházi dolgozóként...
Én nem arra nyitom ki a szám, hogy nekem, mármint saját magamnak milyen szörnyű, mert én szépen élek, hála szüleimnek és családomnak. Mi azok közé tartozunk, akiknek van mit csinálniuk, akiknek van munka és az ország helyzethez képest megy a szekér. Szeretném továbbra is segíteni a vállalkozást, viszont saját dolgaimra koncentrálva mindemellett. Ezt sajnos apukám nehezen tudja megérteni. Miért nekem diploma? Miért megyek megint egyetemre? Azt is hozzám vágta már, hogy ez a harmadik hely ahova jelentkeztem. Nem jogos. Ő a harmadik házasságában él, én mégse jegyeztem ezt meg neki. Számomra nekem vele a legnehezebb. Hullám völgyekben élünk ő meg én. Nem ért meg engem, leblamál, de segíteni akar rajtam - a maga módján. Anyu mindig azt mondja, hogy apu ilyen, amit én tudok is, de nem tudom elfogadni vagy beletörődni. Így végül is kölcsönösen nem fogadjuk el egymást ha úgy vesszük..
Na úgy érzem mára ennyi. próbálok még írni hamarosan. Van miről.
puszi
Minden bizonnyal feledésbe merült a blog, hiszen ezer meg egy éve nem írtam. Megkopott a blogolás, az ezzel járó készülődés és jegyzeteléseim. Változtak a körülmények, velük változtam én is és a kedvelt írás is. Ma úgy éreztem szeretnék feltenni egy posztot. Nos, így történt, hogy ismét leültem a gép elé és bejelentkeztem.
Nem tudom honnan lenne célszerű kezdenem. Inkább csak vések ezt-azt, s meglátjuk merre lyukadok ki.
Ugye beléptünk a nyár utolsó hónapjába, ami akaratlanul is arra késztet, hogy figyelembe vegyem, milyen gyorsan telik az idő. Még éppen csak elkezdtük a júniust, a helyi iskolákban épp csak lezajlottak a ballagások, megnyitott a Tisza-part, bejött a jó idő plusz 400fokokkal, kezdtünk nap csókolta barnától pecsenye pirosságig színt változtatni...és hát ez is elrepül lassan.
Évek óta ez az első tartós nyárias nyaram. Júliusban megjártuk a Balatont egy kisebb baráti társasággal. Jót tett velem a környezet változás.
Nem rég kiderült felvettek egyetemre. Levelezőre jelentkeztem így annyira nem voltam meglepve. Tehát szeptembertől az is kezdődik. Pár héttel ezelőtt kerestek fel a helyi ruhagyárból, ahová a hírek szerint tolmács/fordítót keresnek és a héten állítólag be is hívnak interjúra. Az adataimat, iskolai végzettségekről másolatokat stb már beadtam, még az Oxfordi diákomat is - hátha. Egyébként ők kerestek fel és hívtak be eddig minden alkalommal, ami jó jel. Állítólag én lennék egyelőre az egyetlen kiszemelt a posztra. Mivel nincs semmiféle képesítésem, gondolok itt üzleti angol tudásról hivatalos irat vagy szakmai gyakorlat én ezt őszintén közöltem is velük, hisz nem akartam zsákbamacskásat játszani, sőt! Legyünk tisztába a tényekkel már a legelején. Úgy véltem, jó pont, ha a kezdetektől határozottan, tisztán játszom/játszunk. Bár kihangsúlyoztam, hogy intenzíven éltem anyanyelvi környezetbe. Tehát a mai napra egy kis felkészülést ütemeztem be, amit épp most, blogírás közben gondoltam végig:)
Hát, szívem még mindig nem anglia-mentes. Blogírás közben gyakran eszembe jut és sokszor van olyan érzésem, mintha még mindig Oxfordshire-ben ülnék a monitorra pislogva. Igazából nem zavar, de azért fura. Nehéz hova tenni ezt az érzést. Au-pairnek nem mennék ki sehova, hisz már azt érzem, ezt a szintet végig csináltam és nem lenne kihívás benne, ami megmozgatna vagy előre vinne. De nem vetném el külföld ötletét - álmaimban. Egy érdekes elvágyódás ez, mert szeretném, ha úgy lenne, ha néhány tényező kicsit esetlegesen más lenne, de voltaképp nem akarok foggal-körömmel elmenni. Tényekkel nem szeretnék harcolni. Az élet itthon nehéz, nehezebb, mint kint. Nem csak a pénzügyi, anyagi oldalát tekintve, hanem gondolok én itt a környezetre, ami körülvesz és amiben benne él a magyar ember. A rendszerre, a felfogásra, az életvitelre. Persze senki sem kötelesek felvenni vagy követni egy olyan életformát, amit nem érez magáénak. Formálni lehet ezt saját javamra, azt már megtanultam. Ami megterhelő, hogy itt nem érdekes, ha nincs az embernek ideje magára. A munka és semmi más az első, hiszen a pénz kell, amit ugyan nem lehet megenni, meginni, nem ettől lesz pöpec az egészséged vagy nőne az átlagéletkor, de szükséges. Csak a sok munkának fele annyi gyümölcse nincs, mint lehetne. Itt annyit kell hajtani egy teljesen átlagos életszínvonal fenntartása érdekében... Biztos azért látom így, mert apuék vállalkozók és a térség, ahol lakunk az egyik leghátrányosabb hazánkban. Itt kevés a pénz és sokaknak nem elég a rezsin és kiadásokon kívül másra. Ismerősöm férje 65ezerért dolgozik napi 8 órát, az említett hölgy pedig 85ért kórházi dolgozóként...
Én nem arra nyitom ki a szám, hogy nekem, mármint saját magamnak milyen szörnyű, mert én szépen élek, hála szüleimnek és családomnak. Mi azok közé tartozunk, akiknek van mit csinálniuk, akiknek van munka és az ország helyzethez képest megy a szekér. Szeretném továbbra is segíteni a vállalkozást, viszont saját dolgaimra koncentrálva mindemellett. Ezt sajnos apukám nehezen tudja megérteni. Miért nekem diploma? Miért megyek megint egyetemre? Azt is hozzám vágta már, hogy ez a harmadik hely ahova jelentkeztem. Nem jogos. Ő a harmadik házasságában él, én mégse jegyeztem ezt meg neki. Számomra nekem vele a legnehezebb. Hullám völgyekben élünk ő meg én. Nem ért meg engem, leblamál, de segíteni akar rajtam - a maga módján. Anyu mindig azt mondja, hogy apu ilyen, amit én tudok is, de nem tudom elfogadni vagy beletörődni. Így végül is kölcsönösen nem fogadjuk el egymást ha úgy vesszük..
Na úgy érzem mára ennyi. próbálok még írni hamarosan. Van miről.
puszi
Tuesday, 17 April 2012
Sziasztok!
A húsvéti kirándulásról nem írnék, mivel annyira fáradtan indultunk neki és annyira nyomott voltam... bár igyekeztem normális lenni a többiekkel, jól érezni magam velük és nem durcizni stb.....
Ami azóta történt.... A múlthetet leeresztve kezdtem meg, aztán valamelyest helyre is jöttem bár nem voltam a toppon. A puha légballon voltam, komolyan. Sikerült felmenni Nyíregyházára kétszer is: egyszer öncélból, másodszor a vállalkozásunk miatt apukámmal. Az első alkalomnál megragadtam a lehetőséget és találkoztam egy barátommal, aki valójában Szegeden tanul és pont elcsíptük egymást. Sikerült tárgyalni erről-arról, tudod, csak a sok szokásos lemaradást igyekeztük pótolni. Aztán elkísért egy utazási irodába, mert nyáron - ha már előbb nem is - szeretnék nyaralni menni! De úgy körülbelül AKÁRHOVA! Bevallom last minute utakra utazok, de még bármi megtörténhet. Bulgáriától kezdve Egyiptomig bármit fogadok! A héten láttam facen az ex-hostanyum képeit Dubaiból. Emlékszem ezt az utazást még akkor foglalták le, amikor még én is velük voltam. Sőt, arra is, hogy még majdnem én is mentem. Szóval az tény, hogy lenne miből válogatni, csak bírja az ember pénztárcája. Hozzáteszem én már gyűjtök rá! ;) Ugye nem leptem meg senkit.........?!!? :)
Amit belinkelnék az egy török puccos szálloda. Fincsi a javából: http://royalholidaypalace.com/ Az egyik katalógust lapozva találtunk egymásra.. Ez a luxus nehezen emészthető lehet 3D-ben! Olyan helyre vágynék, ahol egész nap pihennénk, dőzsölnénk, mert úgy remélem kemény lesz a nyarunk és az azt megelőző hónap is!
Ami a balszerencsémet illeti szorgosan a nyomomban van. Múlthét vasárnap a lépcsőházban lefelé menet megcsúsztam és elestem. Először azt hittem, hogy jaj a lábam vagy a fenekem lett beütve.. mikor próbáltam felkászálódni a földről vettem észre, hogy a kulcstartóm szó szerint lóg a tenyeremből O.o !!! Igen, siekrült úgy esni, hogy a tenyeremre zuhanva a lakáskulcsom beleállt a gyűrűsujjam alá kb 1,5 cm-re. Olyan undorító volt, egyből kihúztam a kezemből és akkor kezdett el vérezni :S Ekkor jött egy hiszti roham, anyám rohan lefele egy emelettel feljebb hozzám, aztán irány a sürgő!....
A húsvéti kirándulásról nem írnék, mivel annyira fáradtan indultunk neki és annyira nyomott voltam... bár igyekeztem normális lenni a többiekkel, jól érezni magam velük és nem durcizni stb.....
Ami azóta történt.... A múlthetet leeresztve kezdtem meg, aztán valamelyest helyre is jöttem bár nem voltam a toppon. A puha légballon voltam, komolyan. Sikerült felmenni Nyíregyházára kétszer is: egyszer öncélból, másodszor a vállalkozásunk miatt apukámmal. Az első alkalomnál megragadtam a lehetőséget és találkoztam egy barátommal, aki valójában Szegeden tanul és pont elcsíptük egymást. Sikerült tárgyalni erről-arról, tudod, csak a sok szokásos lemaradást igyekeztük pótolni. Aztán elkísért egy utazási irodába, mert nyáron - ha már előbb nem is - szeretnék nyaralni menni! De úgy körülbelül AKÁRHOVA! Bevallom last minute utakra utazok, de még bármi megtörténhet. Bulgáriától kezdve Egyiptomig bármit fogadok! A héten láttam facen az ex-hostanyum képeit Dubaiból. Emlékszem ezt az utazást még akkor foglalták le, amikor még én is velük voltam. Sőt, arra is, hogy még majdnem én is mentem. Szóval az tény, hogy lenne miből válogatni, csak bírja az ember pénztárcája. Hozzáteszem én már gyűjtök rá! ;) Ugye nem leptem meg senkit.........?!!? :)
Amit belinkelnék az egy török puccos szálloda. Fincsi a javából: http://royalholidaypalace.com/ Az egyik katalógust lapozva találtunk egymásra.. Ez a luxus nehezen emészthető lehet 3D-ben! Olyan helyre vágynék, ahol egész nap pihennénk, dőzsölnénk, mert úgy remélem kemény lesz a nyarunk és az azt megelőző hónap is!
Ami a balszerencsémet illeti szorgosan a nyomomban van. Múlthét vasárnap a lépcsőházban lefelé menet megcsúsztam és elestem. Először azt hittem, hogy jaj a lábam vagy a fenekem lett beütve.. mikor próbáltam felkászálódni a földről vettem észre, hogy a kulcstartóm szó szerint lóg a tenyeremből O.o !!! Igen, siekrült úgy esni, hogy a tenyeremre zuhanva a lakáskulcsom beleállt a gyűrűsujjam alá kb 1,5 cm-re. Olyan undorító volt, egyből kihúztam a kezemből és akkor kezdett el vérezni :S Ekkor jött egy hiszti roham, anyám rohan lefele egy emelettel feljebb hozzám, aztán irány a sürgő!....
Wednesday, 28 March 2012
Hova menjünk Húsvétkor?
A Húsvét egy olyan ünneppé forrta ki magát - ha országosan még annyira nem is, itt megyei szinte mindenképp - ami elől a legtöbb ember kirándulásba, hétvégi kiruccanásba "menekül". A hímes tojás készítés, locsolkodók várása és egyéb hagyományok a háttérbe szorulva, inkább a kikapcsolódás különféle formáit választják az emberek. Senkit se hibáztatni, se biztatni nem tudok. Ebben a taposómalomban nem is csoda, ha az emberek java elutazik valamerre és ad magának egy kis "off" üzemmódot, ahelyett, hogy a tradíciókhoz híven, azt tenné, mint őseink. Mivel minden rosszban van valami jó és fordítva, ez előbbiekben említett tényálláson vitatkozni lehet, viszont nem érdemes. A szomorú az egészben talán annyi, hogy mindez, mármint a kiruccanásos rész a hagyományőrzés kárára megy.
Bevallom, ha lehetőségem nem is lenne elutazni valamerre, akkor se várnám a versmondó locsolókat és festeném a tojáskákat. De szerencsére lehetőség idén van, így irány Miskolc-Tapolca és Lillafüred környéke. Az alföldi emberek általában a hegyekbe vágynak. Mi legalább is a dombokat preferáljuk a lapos "puszta" megszokott mindennapjai után. Nem is lehet meglepő, hiszen az Északi-Középhegység bugyrai mindig visszavárnak. Gyermekkoromba többször is voltam ezen környéken. Leginkább Répáshutára emlékszem, ahol egy régi családbarát házába húztuk meg magunkat és így barangoltuk be a környéket.
Amitől a legtöbben tartunk ezen időszakban, az a tömeg, a dugók, a sorban állás és társai. Megpróbálok olyan helyeket keresni, amelyek talán kevésbé a nép szeme előtt vannak, mert véleményem szerint az Ősember barlangja és a lillafüredi kisvasút a pihenni vágyók olvasztótégelye lesz, mint mindig az év ezen szakászában.
Bevallom, ha lehetőségem nem is lenne elutazni valamerre, akkor se várnám a versmondó locsolókat és festeném a tojáskákat. De szerencsére lehetőség idén van, így irány Miskolc-Tapolca és Lillafüred környéke. Az alföldi emberek általában a hegyekbe vágynak. Mi legalább is a dombokat preferáljuk a lapos "puszta" megszokott mindennapjai után. Nem is lehet meglepő, hiszen az Északi-Középhegység bugyrai mindig visszavárnak. Gyermekkoromba többször is voltam ezen környéken. Leginkább Répáshutára emlékszem, ahol egy régi családbarát házába húztuk meg magunkat és így barangoltuk be a környéket.
Amitől a legtöbben tartunk ezen időszakban, az a tömeg, a dugók, a sorban állás és társai. Megpróbálok olyan helyeket keresni, amelyek talán kevésbé a nép szeme előtt vannak, mert véleményem szerint az Ősember barlangja és a lillafüredi kisvasút a pihenni vágyók olvasztótégelye lesz, mint mindig az év ezen szakászában.
Subscribe to:
Posts (Atom)