Jó reggelt! :-)
Kelet Magyarországon leesett a hó. A mennyisége semmiség, a hólapátot még nyugodtan lehet pihenni hagyni a garázs mélyén (vagy hol is van! :-) ... Tehát hóember ismét nem lesz, se hóangyal. Ilyen ez az idei tél. Enyhe, nyálkás, unalmasan hosszú. A január és a február azon két hónap, amikor mindig sikerül átértékelni az ezelőtti időszakot - legyen az egy év vagy csak pár hónap távlata. S ugye ezen két hónap a vizsgák ideje is a felsőoktatásban. Nekem már csak egy van hátra, ami történetesen jövő csütörtökön lesz. A vizsgatárgy neve 'Introduction to the world of business', ami az üzleti angol specializációval együtt jött. Tudni kell, hogy ez volt az egyetlen specializáció, amit fel tudtam venni, mert összvissz ennyi volt meghírdetve. Minort akartam eredetileg, viszont akkor a nappalisok óráira kellett volna járnom, vagy óraütközéseim lettek volna. Éljen az oktatási rendszer! <3 p="">Tehát a vizsgatárgy tele van drágajó fogalmakkal, mint pl.: taxation, sustainable development
vagy G8. Egyszóval cukiság from top to toe!.. Egyébként az az érdekes, hogy semináriumon ebből a tárgyból 4-est kaptam, tehát feltételezni sem mertem, hogy a vizsga nem lesz meg. A vizsgalapot még meg is néztük, de nem igazán tudták megmagyarázni miért nem voltak jók a válaszaim, amiket aláhúztak... Szóval, érdekes! A másik érdekes tényező, hogy a levelező szakon már csak ketten maradtunk! Egy csoporttárs és én! Elképzelhetitek, hogy milyen. Olyan, hogy esetleg nem készülsz necces, mivel nyilván egyből szemetszúr a tanárnak. Nem figyelni sem lehet, mert vagy téged vagy a másik csoporttásadat kérdezik. Ha egyikőtök hiányzik, már hiányzik a csoport fele... tehát ragoznom sem kell...! Nehéz! És a finoman szólva alacsony csoportlétszám kevesebb segítséget is jelent. De nézem a jó oldalát! -> Legalább szorgalmas vagyok :-D!!!
Nos, megyek is vissza a tanulnivalókhoz! Nektek szép napot kívánok és majd jelezzetek, hogy vagytok vagy csak azt, ha olvastok még!
Melinda
Thursday, 23 January 2014
Tuesday, 21 January 2014
Újra leülni, mint blogoló
Sziasztok Olvasók!
El sem tudom képzleni van-e még egyáltalán valaki, bárki, akárki a láthatáron, aki még fogja követni a blogot. Azt hittem már nem bújik belém semmiféle motoszkáló lelkesedés a blogírás iránt. De valahol hiányzik, vagy inkább kell... tudjátok - mint a reggeli csésze kávé. És ha kell, akkor megadom, ami jár; egy pár sor, kis levezető egy fáradt nap után stb... mint anno. Csak most máshogy, máshonnan és talán sokkal inkább másízben, hiszen nem lehet elfelejteni azt, hogy ki is írja a blogot! Már nem az aki elkezdte, hanem aki folytatja...
Hol is kezdjük a felzárkóztatást? Egyértelmű, hogy mivel már évszázadok óta nem gépeltem, mindazt ami azóta megesett, megtörtént és színezte életem az ezelőtt bejegyzésem óta igen kimerítő és fájdalmasan terjedelmes volna leírni. Meg egyébként nem is fontos, csak a lényeg. Már lassan kettő és fél éve élek újra itthon, Magyarországon. Ezalatt az idő alatt sikeresen csináltam (és most lekopogom!) eddig az egyetemet, a munkáimat és a családi-magán életemet egyaránt. A DE-BTK Anglisztika levelezős szakán egy vizsga híjén még, de másodéves hallgató vagyok, ahol nagyon jól érzem magam - nyilván ez nem a vizsgaidőszakra vonatkozó kijelentés! Közben 4 órában munkátvállalok és kisgyermekeket tanítok nagy-nagy szeretettel és odaadással egy magántanuló szobán. Jelenleg ennyit enged meg időm az egyetemi tanulmányok mellett, hiszen annyi a tennivaló szorgalmi időszakban, hogy rendszeresen és módszeresen hajnali fél2-2 körül szoktam lefeküdni hónapokig. Emelett a munka mellett magán órákat adok kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt. Ezeket szintén szeretem, főként ha a sok energiának és munkának meg érik a gyümölcse! Tehát az eddig leírtakból az bűzlik, hogy pedagógus pályá felé orientálódok... és való igaz, ez így is van... Bár semmit nem vetek el. Ha másra fog fájni fogam, mást választok, de jelenleg ez a cél. Bár tolmács vagy fordító is szóba jöhet... persze ahoz egy alapfokú elvetemültség kell.
A munka és tanulmányok mellett saját kertesházom háziasszonya is vagyok! :-) Igen, és ez nem semmi. Megbecsülendő ez, hogy saját házat kapok, ahol élhetek és amit használhatok.
Azt, hogy miről fogok írni még nem tudom, de majd megérik ez is!! :-)
Mára ennyit szántam csupán, mert fáradt, de nagyon lelkes voltam...!
Mindenkinek jó éjt...!
M
El sem tudom képzleni van-e még egyáltalán valaki, bárki, akárki a láthatáron, aki még fogja követni a blogot. Azt hittem már nem bújik belém semmiféle motoszkáló lelkesedés a blogírás iránt. De valahol hiányzik, vagy inkább kell... tudjátok - mint a reggeli csésze kávé. És ha kell, akkor megadom, ami jár; egy pár sor, kis levezető egy fáradt nap után stb... mint anno. Csak most máshogy, máshonnan és talán sokkal inkább másízben, hiszen nem lehet elfelejteni azt, hogy ki is írja a blogot! Már nem az aki elkezdte, hanem aki folytatja...
Hol is kezdjük a felzárkóztatást? Egyértelmű, hogy mivel már évszázadok óta nem gépeltem, mindazt ami azóta megesett, megtörtént és színezte életem az ezelőtt bejegyzésem óta igen kimerítő és fájdalmasan terjedelmes volna leírni. Meg egyébként nem is fontos, csak a lényeg. Már lassan kettő és fél éve élek újra itthon, Magyarországon. Ezalatt az idő alatt sikeresen csináltam (és most lekopogom!) eddig az egyetemet, a munkáimat és a családi-magán életemet egyaránt. A DE-BTK Anglisztika levelezős szakán egy vizsga híjén még, de másodéves hallgató vagyok, ahol nagyon jól érzem magam - nyilván ez nem a vizsgaidőszakra vonatkozó kijelentés! Közben 4 órában munkátvállalok és kisgyermekeket tanítok nagy-nagy szeretettel és odaadással egy magántanuló szobán. Jelenleg ennyit enged meg időm az egyetemi tanulmányok mellett, hiszen annyi a tennivaló szorgalmi időszakban, hogy rendszeresen és módszeresen hajnali fél2-2 körül szoktam lefeküdni hónapokig. Emelett a munka mellett magán órákat adok kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt. Ezeket szintén szeretem, főként ha a sok energiának és munkának meg érik a gyümölcse! Tehát az eddig leírtakból az bűzlik, hogy pedagógus pályá felé orientálódok... és való igaz, ez így is van... Bár semmit nem vetek el. Ha másra fog fájni fogam, mást választok, de jelenleg ez a cél. Bár tolmács vagy fordító is szóba jöhet... persze ahoz egy alapfokú elvetemültség kell.
A munka és tanulmányok mellett saját kertesházom háziasszonya is vagyok! :-) Igen, és ez nem semmi. Megbecsülendő ez, hogy saját házat kapok, ahol élhetek és amit használhatok.
Azt, hogy miről fogok írni még nem tudom, de majd megérik ez is!! :-)
Mára ennyit szántam csupán, mert fáradt, de nagyon lelkes voltam...!
Mindenkinek jó éjt...!
M
Tuesday, 11 December 2012
* 12 + 1, azaz hajnal egy *
HeEllóÓ!
Hát bizony, már lassan lassan hajnal egy és az esszé írás mellé beiktattam egy villámgyors pótcselekvést! :D
De ide már nem sok erőm van írni, a posztot is azért teszem közzé, hogy nyoma legyen az éjszakázásomnak... :)))) na suhanok is vissza az íráshoz, a "művemhez"...
szép álmokat mindenkinek!
Hát bizony, már lassan lassan hajnal egy és az esszé írás mellé beiktattam egy villámgyors pótcselekvést! :D
De ide már nem sok erőm van írni, a posztot is azért teszem közzé, hogy nyoma legyen az éjszakázásomnak... :)))) na suhanok is vissza az íráshoz, a "művemhez"...
szép álmokat mindenkinek!
Friday, 7 December 2012
Frissítsünk!
Sziasztok! :)
Igencsak elmaradtunk a blogolással. Egész pontosan olyan nagy "cafatok" maradtak ki történetemből, hogy a "szétcincált" képet hagyjuk el összerakni, s inkább folytassuk a jelen pillanatoktól.
Azért visszamenőlegesen annyit szeretnék leírni, hogy több, mint egy éve tértem haza. Tavaly év novembere óta rengeteg minden történt velem. Igen szerencsés embernek tartom magam még a felmerül nehézségek ellenére is. Egyetlen év leforgása során átestem és felépültem egy kellemetlen térdműtétből, lett egy saját kertes házam, egy számomra kellemes munkám, egy gyönyörű kiskutyám, szeptembertől elkezdtem életem harmadik és egyben utolsó egyetemét, s tavaly szeptember óta együtt élek a szerelmemmel.
A házról feltehetek pár képet. Nekem tetszik kívül-belül, csak még van rajta mit igazítani. A udvar csupasz, nincsenek fák ültetve. Van egy rövid sor sövény és egy bokorképződmény az udvar elején. A ház maga egy régi építésű "kocka" ház, amihez a kert mentél a végéi lefele nyúló kisebb melléképületek vannak csatolva. Van egy nyári konyha jellegű rész, amit apámék raktárnak használnak. Majd egy dupla garázs, aminek magas a beltere. A ház belülről jó elosztású. Belépve egy tágas előtérbe toppanunk, ahol bőven van helye a kabátoknak, lábbeliknek. Az első szoba balra a nappali, amit nem használunk, csak be van rendezve. Tárolni tárolunk valamit az itt elhelyezett szekrénybe, de ennyi. Jobbra van a mi szobánk. Világos és az utcafrontra néz. Az előszobából nyílik a fürdő és a WC, ami sajnos egy térben van. Az előtér jobb oldaláról nyíló szobánkkal szemben kezdődik az ebédlős rész, ahol van egy asztali gép, egy ebédlő asztal székekkel, egy ebédlő szekrénysor és egy kanapé. Ebből egybekötve nyílik a konyha, ahova mit csináltattunk szekrényt. A konyhával szemben pedig anyu szobája nyílik. Itt csupán szeptember 1. óta élünk.
A munkámról. Keresztanyám a helyiek számára egy magántanulószobát biztosít, ami a helyi általános iskolától független. Ide x számú gyerek jár, akiknek vagy gondjai vannak a tanulási módszereikkel és változtatásra, odafigyelésre van igényük, vagy képességeik nem olyanok, mint az átlag gyermekeknek, vagy szimplán a jó vagy jobb átlag érdekében itt tanulnak minden hétköznap déltől négyig. Nos, én itt tevékenykedem a péntek és a hétvége kivételével minden nap (pénteken egyetemre járok). Én volnék a felelős angolos a tanszoba keretein belül. Bejelentett tanársegéd, pedagógiai asszisztens vagyok. Nagyon imádom ezt, a gyerekeket, kihívásnak tartom a rám bízott tanulókért felelősséggel tartozni. Bár fő pozícióm a angol, egyéb házikért is felelek, a nagyrészt nekem kijelölt gyerekek terén. Csak viszonyításképpen, az éveleji kettes, hármas angolosok írtak négyes, ötös témazárót. Én bevasalok mindent, ami az ő érdeküket szolgálja. Látom, természetesen sokszor nem tetszik nekik a kemény hozzáállásom (pl.: egy hibásan leírt számon kért angol szó esetén az illetőnek 20x le kell írnia a helyes formát...), de amikor jó jegyet kapva jönnek fel egy felelet vagy dolgozat után, azért látom a hálát is az arcukon.
A suli. Nehezen fanyarodom rá a tanulásra. Gyakran mondom azt, hogy nincs időm tanulni, mert túl lusta vagyok, amin a mai naptól kezdve változtatnom kell, mivel jövőhétre annyi a beadandó + zh, mint égen a csillag... :) Úgyhogy blogolás után beveszem a "jó hozzáállás" kapszulát és kezdem a napot!!! :)
Útravalónak bemásoltam volna az egyik tájleíró esszémet, amit kettő hete adtam be és kaptam rá maximális pontszámot, majd külön dicséretet. De inkább emailben küldöm el mindannak, akit érdekel - csak írjon! :) (Mindössze egy oldalas..)
Kellemes szombatot!
Igencsak elmaradtunk a blogolással. Egész pontosan olyan nagy "cafatok" maradtak ki történetemből, hogy a "szétcincált" képet hagyjuk el összerakni, s inkább folytassuk a jelen pillanatoktól.
Azért visszamenőlegesen annyit szeretnék leírni, hogy több, mint egy éve tértem haza. Tavaly év novembere óta rengeteg minden történt velem. Igen szerencsés embernek tartom magam még a felmerül nehézségek ellenére is. Egyetlen év leforgása során átestem és felépültem egy kellemetlen térdműtétből, lett egy saját kertes házam, egy számomra kellemes munkám, egy gyönyörű kiskutyám, szeptembertől elkezdtem életem harmadik és egyben utolsó egyetemét, s tavaly szeptember óta együtt élek a szerelmemmel.
A házról feltehetek pár képet. Nekem tetszik kívül-belül, csak még van rajta mit igazítani. A udvar csupasz, nincsenek fák ültetve. Van egy rövid sor sövény és egy bokorképződmény az udvar elején. A ház maga egy régi építésű "kocka" ház, amihez a kert mentél a végéi lefele nyúló kisebb melléképületek vannak csatolva. Van egy nyári konyha jellegű rész, amit apámék raktárnak használnak. Majd egy dupla garázs, aminek magas a beltere. A ház belülről jó elosztású. Belépve egy tágas előtérbe toppanunk, ahol bőven van helye a kabátoknak, lábbeliknek. Az első szoba balra a nappali, amit nem használunk, csak be van rendezve. Tárolni tárolunk valamit az itt elhelyezett szekrénybe, de ennyi. Jobbra van a mi szobánk. Világos és az utcafrontra néz. Az előszobából nyílik a fürdő és a WC, ami sajnos egy térben van. Az előtér jobb oldaláról nyíló szobánkkal szemben kezdődik az ebédlős rész, ahol van egy asztali gép, egy ebédlő asztal székekkel, egy ebédlő szekrénysor és egy kanapé. Ebből egybekötve nyílik a konyha, ahova mit csináltattunk szekrényt. A konyhával szemben pedig anyu szobája nyílik. Itt csupán szeptember 1. óta élünk.
A munkámról. Keresztanyám a helyiek számára egy magántanulószobát biztosít, ami a helyi általános iskolától független. Ide x számú gyerek jár, akiknek vagy gondjai vannak a tanulási módszereikkel és változtatásra, odafigyelésre van igényük, vagy képességeik nem olyanok, mint az átlag gyermekeknek, vagy szimplán a jó vagy jobb átlag érdekében itt tanulnak minden hétköznap déltől négyig. Nos, én itt tevékenykedem a péntek és a hétvége kivételével minden nap (pénteken egyetemre járok). Én volnék a felelős angolos a tanszoba keretein belül. Bejelentett tanársegéd, pedagógiai asszisztens vagyok. Nagyon imádom ezt, a gyerekeket, kihívásnak tartom a rám bízott tanulókért felelősséggel tartozni. Bár fő pozícióm a angol, egyéb házikért is felelek, a nagyrészt nekem kijelölt gyerekek terén. Csak viszonyításképpen, az éveleji kettes, hármas angolosok írtak négyes, ötös témazárót. Én bevasalok mindent, ami az ő érdeküket szolgálja. Látom, természetesen sokszor nem tetszik nekik a kemény hozzáállásom (pl.: egy hibásan leírt számon kért angol szó esetén az illetőnek 20x le kell írnia a helyes formát...), de amikor jó jegyet kapva jönnek fel egy felelet vagy dolgozat után, azért látom a hálát is az arcukon.
A suli. Nehezen fanyarodom rá a tanulásra. Gyakran mondom azt, hogy nincs időm tanulni, mert túl lusta vagyok, amin a mai naptól kezdve változtatnom kell, mivel jövőhétre annyi a beadandó + zh, mint égen a csillag... :) Úgyhogy blogolás után beveszem a "jó hozzáállás" kapszulát és kezdem a napot!!! :)
Útravalónak bemásoltam volna az egyik tájleíró esszémet, amit kettő hete adtam be és kaptam rá maximális pontszámot, majd külön dicséretet. De inkább emailben küldöm el mindannak, akit érdekel - csak írjon! :) (Mindössze egy oldalas..)
Kellemes szombatot!
Wednesday, 5 December 2012
Üdv. újra hosszú kihagyás után!
Sziasztoook! :)
Nagyon hiányzik az írás, úgyhogy blogolni fogok mostantól!!! Kivel mi újság? Minden és mindenki érdekel, akár email-re is ;)
Pusziii
Nagyon hiányzik az írás, úgyhogy blogolni fogok mostantól!!! Kivel mi újság? Minden és mindenki érdekel, akár email-re is ;)
Pusziii
Tuesday, 14 August 2012
egy keddi délután
na helló again!! :)
van egy "rossz" és ugyanakkor egy jó hírem.. A helyi ruhagyárból nem jelentkeztek azóta sem. Képzeljétek, állítólag "elkeveredhetett" a CV-m, mert amúgy sem volt megfelelő, mivel az egyik titkárságon dolgozó néni szerint kézzel írott volt :O közbe bazira nyomtatott volt, mivel a gépen írtam és az emailemről nyomtattam ki de ugyan mindegy :D kissé negatív ez a merőben érdekes hozzáállás... úgyhogy újat kellett beadni. Hát legyen. Holnap reggelre az is le lösz adva (bocsi, hétvégén itt volt egy szegedi új-ismerős a városba).
Na a jó pedig, hogy keresztanyám épp ma kért föl (ez a szegedi ismerősöm pesti akcentusa), hogy menjek állandóra a magántanszobára (heti 5x 3óra). Egy, tapasztalat szerzésnek nem utolsó, sőt, tudjátok imádom a kölköt. Kettő, be lennék jelentve, tehát tök hivatalosan lenne egy egész jó kis szakmai tapasztalatom... Azt hiszem igent mondok... Köll a pénz, meg no, jó állás lesz az.
ja, és most pedig orbitális nyaralás-riszörcs folyik nálam. Hogy Mo-ról menni bárhova is de drága, jó Isten! Ahova szeretnék nézni helyet szörnyen drága (Ciprus), ahova még lenne is pénz elmenni meg olyan kétes, vagy inkább túl elérhető?!:P Nem tudom. A lényeg dögleni és szórakozni szeretnénk... tanácsok more than welcome!
xo melcsi
van egy "rossz" és ugyanakkor egy jó hírem.. A helyi ruhagyárból nem jelentkeztek azóta sem. Képzeljétek, állítólag "elkeveredhetett" a CV-m, mert amúgy sem volt megfelelő, mivel az egyik titkárságon dolgozó néni szerint kézzel írott volt :O közbe bazira nyomtatott volt, mivel a gépen írtam és az emailemről nyomtattam ki de ugyan mindegy :D kissé negatív ez a merőben érdekes hozzáállás... úgyhogy újat kellett beadni. Hát legyen. Holnap reggelre az is le lösz adva (bocsi, hétvégén itt volt egy szegedi új-ismerős a városba).
Na a jó pedig, hogy keresztanyám épp ma kért föl (ez a szegedi ismerősöm pesti akcentusa), hogy menjek állandóra a magántanszobára (heti 5x 3óra). Egy, tapasztalat szerzésnek nem utolsó, sőt, tudjátok imádom a kölköt. Kettő, be lennék jelentve, tehát tök hivatalosan lenne egy egész jó kis szakmai tapasztalatom... Azt hiszem igent mondok... Köll a pénz, meg no, jó állás lesz az.
ja, és most pedig orbitális nyaralás-riszörcs folyik nálam. Hogy Mo-ról menni bárhova is de drága, jó Isten! Ahova szeretnék nézni helyet szörnyen drága (Ciprus), ahova még lenne is pénz elmenni meg olyan kétes, vagy inkább túl elérhető?!:P Nem tudom. A lényeg dögleni és szórakozni szeretnénk... tanácsok more than welcome!
xo melcsi
Thursday, 2 August 2012
Welcome back
Sziasztok!
Minden bizonnyal feledésbe merült a blog, hiszen ezer meg egy éve nem írtam. Megkopott a blogolás, az ezzel járó készülődés és jegyzeteléseim. Változtak a körülmények, velük változtam én is és a kedvelt írás is. Ma úgy éreztem szeretnék feltenni egy posztot. Nos, így történt, hogy ismét leültem a gép elé és bejelentkeztem.
Nem tudom honnan lenne célszerű kezdenem. Inkább csak vések ezt-azt, s meglátjuk merre lyukadok ki.
Ugye beléptünk a nyár utolsó hónapjába, ami akaratlanul is arra késztet, hogy figyelembe vegyem, milyen gyorsan telik az idő. Még éppen csak elkezdtük a júniust, a helyi iskolákban épp csak lezajlottak a ballagások, megnyitott a Tisza-part, bejött a jó idő plusz 400fokokkal, kezdtünk nap csókolta barnától pecsenye pirosságig színt változtatni...és hát ez is elrepül lassan.
Évek óta ez az első tartós nyárias nyaram. Júliusban megjártuk a Balatont egy kisebb baráti társasággal. Jót tett velem a környezet változás.
Nem rég kiderült felvettek egyetemre. Levelezőre jelentkeztem így annyira nem voltam meglepve. Tehát szeptembertől az is kezdődik. Pár héttel ezelőtt kerestek fel a helyi ruhagyárból, ahová a hírek szerint tolmács/fordítót keresnek és a héten állítólag be is hívnak interjúra. Az adataimat, iskolai végzettségekről másolatokat stb már beadtam, még az Oxfordi diákomat is - hátha. Egyébként ők kerestek fel és hívtak be eddig minden alkalommal, ami jó jel. Állítólag én lennék egyelőre az egyetlen kiszemelt a posztra. Mivel nincs semmiféle képesítésem, gondolok itt üzleti angol tudásról hivatalos irat vagy szakmai gyakorlat én ezt őszintén közöltem is velük, hisz nem akartam zsákbamacskásat játszani, sőt! Legyünk tisztába a tényekkel már a legelején. Úgy véltem, jó pont, ha a kezdetektől határozottan, tisztán játszom/játszunk. Bár kihangsúlyoztam, hogy intenzíven éltem anyanyelvi környezetbe. Tehát a mai napra egy kis felkészülést ütemeztem be, amit épp most, blogírás közben gondoltam végig:)
Hát, szívem még mindig nem anglia-mentes. Blogírás közben gyakran eszembe jut és sokszor van olyan érzésem, mintha még mindig Oxfordshire-ben ülnék a monitorra pislogva. Igazából nem zavar, de azért fura. Nehéz hova tenni ezt az érzést. Au-pairnek nem mennék ki sehova, hisz már azt érzem, ezt a szintet végig csináltam és nem lenne kihívás benne, ami megmozgatna vagy előre vinne. De nem vetném el külföld ötletét - álmaimban. Egy érdekes elvágyódás ez, mert szeretném, ha úgy lenne, ha néhány tényező kicsit esetlegesen más lenne, de voltaképp nem akarok foggal-körömmel elmenni. Tényekkel nem szeretnék harcolni. Az élet itthon nehéz, nehezebb, mint kint. Nem csak a pénzügyi, anyagi oldalát tekintve, hanem gondolok én itt a környezetre, ami körülvesz és amiben benne él a magyar ember. A rendszerre, a felfogásra, az életvitelre. Persze senki sem kötelesek felvenni vagy követni egy olyan életformát, amit nem érez magáénak. Formálni lehet ezt saját javamra, azt már megtanultam. Ami megterhelő, hogy itt nem érdekes, ha nincs az embernek ideje magára. A munka és semmi más az első, hiszen a pénz kell, amit ugyan nem lehet megenni, meginni, nem ettől lesz pöpec az egészséged vagy nőne az átlagéletkor, de szükséges. Csak a sok munkának fele annyi gyümölcse nincs, mint lehetne. Itt annyit kell hajtani egy teljesen átlagos életszínvonal fenntartása érdekében... Biztos azért látom így, mert apuék vállalkozók és a térség, ahol lakunk az egyik leghátrányosabb hazánkban. Itt kevés a pénz és sokaknak nem elég a rezsin és kiadásokon kívül másra. Ismerősöm férje 65ezerért dolgozik napi 8 órát, az említett hölgy pedig 85ért kórházi dolgozóként...
Én nem arra nyitom ki a szám, hogy nekem, mármint saját magamnak milyen szörnyű, mert én szépen élek, hála szüleimnek és családomnak. Mi azok közé tartozunk, akiknek van mit csinálniuk, akiknek van munka és az ország helyzethez képest megy a szekér. Szeretném továbbra is segíteni a vállalkozást, viszont saját dolgaimra koncentrálva mindemellett. Ezt sajnos apukám nehezen tudja megérteni. Miért nekem diploma? Miért megyek megint egyetemre? Azt is hozzám vágta már, hogy ez a harmadik hely ahova jelentkeztem. Nem jogos. Ő a harmadik házasságában él, én mégse jegyeztem ezt meg neki. Számomra nekem vele a legnehezebb. Hullám völgyekben élünk ő meg én. Nem ért meg engem, leblamál, de segíteni akar rajtam - a maga módján. Anyu mindig azt mondja, hogy apu ilyen, amit én tudok is, de nem tudom elfogadni vagy beletörődni. Így végül is kölcsönösen nem fogadjuk el egymást ha úgy vesszük..
Na úgy érzem mára ennyi. próbálok még írni hamarosan. Van miről.
puszi
Minden bizonnyal feledésbe merült a blog, hiszen ezer meg egy éve nem írtam. Megkopott a blogolás, az ezzel járó készülődés és jegyzeteléseim. Változtak a körülmények, velük változtam én is és a kedvelt írás is. Ma úgy éreztem szeretnék feltenni egy posztot. Nos, így történt, hogy ismét leültem a gép elé és bejelentkeztem.
Nem tudom honnan lenne célszerű kezdenem. Inkább csak vések ezt-azt, s meglátjuk merre lyukadok ki.
Ugye beléptünk a nyár utolsó hónapjába, ami akaratlanul is arra késztet, hogy figyelembe vegyem, milyen gyorsan telik az idő. Még éppen csak elkezdtük a júniust, a helyi iskolákban épp csak lezajlottak a ballagások, megnyitott a Tisza-part, bejött a jó idő plusz 400fokokkal, kezdtünk nap csókolta barnától pecsenye pirosságig színt változtatni...és hát ez is elrepül lassan.
Évek óta ez az első tartós nyárias nyaram. Júliusban megjártuk a Balatont egy kisebb baráti társasággal. Jót tett velem a környezet változás.
Nem rég kiderült felvettek egyetemre. Levelezőre jelentkeztem így annyira nem voltam meglepve. Tehát szeptembertől az is kezdődik. Pár héttel ezelőtt kerestek fel a helyi ruhagyárból, ahová a hírek szerint tolmács/fordítót keresnek és a héten állítólag be is hívnak interjúra. Az adataimat, iskolai végzettségekről másolatokat stb már beadtam, még az Oxfordi diákomat is - hátha. Egyébként ők kerestek fel és hívtak be eddig minden alkalommal, ami jó jel. Állítólag én lennék egyelőre az egyetlen kiszemelt a posztra. Mivel nincs semmiféle képesítésem, gondolok itt üzleti angol tudásról hivatalos irat vagy szakmai gyakorlat én ezt őszintén közöltem is velük, hisz nem akartam zsákbamacskásat játszani, sőt! Legyünk tisztába a tényekkel már a legelején. Úgy véltem, jó pont, ha a kezdetektől határozottan, tisztán játszom/játszunk. Bár kihangsúlyoztam, hogy intenzíven éltem anyanyelvi környezetbe. Tehát a mai napra egy kis felkészülést ütemeztem be, amit épp most, blogírás közben gondoltam végig:)
Hát, szívem még mindig nem anglia-mentes. Blogírás közben gyakran eszembe jut és sokszor van olyan érzésem, mintha még mindig Oxfordshire-ben ülnék a monitorra pislogva. Igazából nem zavar, de azért fura. Nehéz hova tenni ezt az érzést. Au-pairnek nem mennék ki sehova, hisz már azt érzem, ezt a szintet végig csináltam és nem lenne kihívás benne, ami megmozgatna vagy előre vinne. De nem vetném el külföld ötletét - álmaimban. Egy érdekes elvágyódás ez, mert szeretném, ha úgy lenne, ha néhány tényező kicsit esetlegesen más lenne, de voltaképp nem akarok foggal-körömmel elmenni. Tényekkel nem szeretnék harcolni. Az élet itthon nehéz, nehezebb, mint kint. Nem csak a pénzügyi, anyagi oldalát tekintve, hanem gondolok én itt a környezetre, ami körülvesz és amiben benne él a magyar ember. A rendszerre, a felfogásra, az életvitelre. Persze senki sem kötelesek felvenni vagy követni egy olyan életformát, amit nem érez magáénak. Formálni lehet ezt saját javamra, azt már megtanultam. Ami megterhelő, hogy itt nem érdekes, ha nincs az embernek ideje magára. A munka és semmi más az első, hiszen a pénz kell, amit ugyan nem lehet megenni, meginni, nem ettől lesz pöpec az egészséged vagy nőne az átlagéletkor, de szükséges. Csak a sok munkának fele annyi gyümölcse nincs, mint lehetne. Itt annyit kell hajtani egy teljesen átlagos életszínvonal fenntartása érdekében... Biztos azért látom így, mert apuék vállalkozók és a térség, ahol lakunk az egyik leghátrányosabb hazánkban. Itt kevés a pénz és sokaknak nem elég a rezsin és kiadásokon kívül másra. Ismerősöm férje 65ezerért dolgozik napi 8 órát, az említett hölgy pedig 85ért kórházi dolgozóként...
Én nem arra nyitom ki a szám, hogy nekem, mármint saját magamnak milyen szörnyű, mert én szépen élek, hála szüleimnek és családomnak. Mi azok közé tartozunk, akiknek van mit csinálniuk, akiknek van munka és az ország helyzethez képest megy a szekér. Szeretném továbbra is segíteni a vállalkozást, viszont saját dolgaimra koncentrálva mindemellett. Ezt sajnos apukám nehezen tudja megérteni. Miért nekem diploma? Miért megyek megint egyetemre? Azt is hozzám vágta már, hogy ez a harmadik hely ahova jelentkeztem. Nem jogos. Ő a harmadik házasságában él, én mégse jegyeztem ezt meg neki. Számomra nekem vele a legnehezebb. Hullám völgyekben élünk ő meg én. Nem ért meg engem, leblamál, de segíteni akar rajtam - a maga módján. Anyu mindig azt mondja, hogy apu ilyen, amit én tudok is, de nem tudom elfogadni vagy beletörődni. Így végül is kölcsönösen nem fogadjuk el egymást ha úgy vesszük..
Na úgy érzem mára ennyi. próbálok még írni hamarosan. Van miről.
puszi
Subscribe to:
Posts (Atom)