Helyzet : masszívan a gép előtt
Állapot : enyhén kómás, köntösös-kávés metódus
Haladok. Már erősen fortyog bennem a szándék, hogy perceken belül nekiesek a készülésnek. Persze előtte le kell küzdenem a visszahúzóerőt, aminek ismertető jele, hogy rosszabb, mint a gravitáció.
Finoman meghűlve belepislogtam a február végébe így reggel egy cigarettára rágyújtva az erkély fogcsikorgatóan vacogó kövén. A terv mára mindenképpen egy kis írás volt, így gondoltam beleugrok a dolgok közepébe, még mielőtt megint közbe jönne valami. Van egy órám, hogy levéssek néhány gondolatot, összerakjam humán puzzle darabkáimat és találkozzak édesapámmal. Aztán elszaladok a bankba, majd - még nem tudom milyen sorrendbe - de ebédet viszek tesóméknak, el kellene néznem a butikokba (vannak butikjaink), fél11-től torna, utána jön a pepsi-s és a kiss B-s áru a pubba (van az is), amit át kell venni, ki kell fizetni, majd délután 1-től 4-ig magántanszobán felügyelek, tanítok, ahogy tetszik. Legfőképp angolt. Ezt követően, lehet megyünk gyógyfürdőzni 5-től 7-ig és ha minden jól alakul, a nap végére már nem kell altatni ... :)
Kissé a feje tetejére álltak a dolgok. Mégse tudok teljes mértékű negatívságot tulajdonítani ennek. Talán jó a változás. Elnézést. Ezt az előző talán-t stornózzuk. Jó a változás. Erről igencsak sokat kellene írnom, hogy világos képet kapjatok, Ti olvasók, viszont túl magán az egész ügy. Mivel nem csak engem érint, hanem megannyit embert a közvetlen közelembe, nem teszem publikussá.
Még egy-két dolog, ami velem történt a hajvágás óta :D
Azóta sincs kiskutyám. Megirigyeltem a szerelmemét, de albérlőtársam (édesanyám) rendíthetetlenül bombázza ezzel kapcsolatos kérdéseimet. ugyan nem atom töltető de még így is ütős nemekkel. A valódi helyzet az, hogy még ő maga se jött rá, hogy ez a nem nem lehet végleges. :)
Leadtam a jelentkezést, mind a szintemelőre érettségire, mind a sulira. Ámmeeeen!! Sorrend : DE - angol, Pázmány - angol majd Miskolc, de oda ha felvennének se iratkoznék be...
Majd hmm bizonyára legtöbb olvasó néz híreket, ergo hallhattatok arról a 8 éves kislánykáról, aki a héten jutott új szívhez állítólag osztrák földről. Nos, a kislány, Fannika és szülei a szerelmem családjának jó barátai. Én is ismerem a lánykát, bár be kell valljam az utóbbi 2 hónapban nem sokat láttam belőle, mivel állandóan beteg voltam (mármint megfázás, taknyolás, köhögés) és a kislánynak a legkevésbé az én bacijaim hiányoztak. Viszont egy rendkívül édes teremtésről van szó. Nem csupán a körülményekre való tekintettel és elfogultságból mondom ezt, hanem, mert tiszta szívből és egészen komolyan gondolom így. A műtét csak a kezdet. Az első lépés egy új, jobb élet felé Fanni számára. A nehezen, az igazán nagy megpróbáltatások sora még ezt követően fog a család életében helyet foglalni. Fanninak steril dolgokra van innentől szüksége, kb egy teljes évig, hogy a szervezete ne kapjon el semminemű baktériumot, ami veszélyt okozhat az életben maradást tekintve. Első nagy feladat az, hogy egy abszolút steril szobát kell neki kialakítani az otthonába, amit gondolom meg se kell jegyeznem, hogy egy vagyonba kerül majd. Emellett a családnak megannyi támogatásra van szüksége. Lelki-és pénzbeli. Tegnap jutott a tudomásomra, hogy már Kecskeméten és Szabolcsbákán is elindult egy nagyobb gyűjtés, viszont még több, még jobb. Ezúton szeretnélek benneteket is az éteren keresztül bátorítani arra, hogy ha van rá lehetőség, cselekedjetek az ügy érdekében. Én, személy szerint kereteimnek megfelelően adakozni fogok, s ez alá egész családomat is bevonom. Tudom, ismeretlen vagyok legtöbb olvasóm számára, hiába sok-sok levésett blogos sor és bejegyzés, viszont így a távolból is szeretném, ha felvennétek velem a kapcsolatot ez ügyben, amennyiben kicsit is érdekel Fannika sorsa. A részleteket emailen át beszélhetjük meg. Még egyenlőre én is sokat töröm a fejem, hogy lehetne kivitelezni a gyűjtést. Mindenféle kreatív ötletet tárt karokkal és tág szemekkel várok.
További szép napot Nektek!
m
No comments:
Post a Comment