Ha még nem mondtam volna : Jó reggelt!

Idő : 08.30

Helyzet : masszívan a gép előtt

Állapot : enyhén kómás, köntösös-kávés metódus

Haladok. Már erősen fortyog bennem a szándék, hogy perceken belül nekiesek a készülésnek. Persze előtte le kell küzdenem a visszahúzóerőt, aminek ismertető jele, hogy rosszabb, mint a gravitáció. 

Finoman meghűlve belepislogtam a február végébe így reggel egy cigarettára rágyújtva az erkély fogcsikorgatóan vacogó kövén. A terv mára mindenképpen egy kis írás volt, így gondoltam beleugrok a dolgok közepébe, még mielőtt megint közbe jönne valami. Van egy órám, hogy levéssek néhány gondolatot, összerakjam humán puzzle darabkáimat és találkozzak édesapámmal. Aztán elszaladok a bankba, majd - még nem tudom milyen sorrendbe - de ebédet viszek tesóméknak, el kellene néznem a butikokba (vannak butikjaink), fél11-től torna, utána jön a pepsi-s és a kiss B-s áru a pubba (van az is), amit át kell venni, ki kell fizetni, majd délután 1-től 4-ig magántanszobán felügyelek, tanítok, ahogy tetszik. Legfőképp angolt. Ezt követően, lehet megyünk gyógyfürdőzni 5-től 7-ig és ha minden jól alakul, a nap végére már nem kell altatni ... :)

Kissé a feje tetejére álltak a dolgok. Mégse tudok teljes mértékű negatívságot tulajdonítani ennek. Talán jó a változás. Elnézést. Ezt az előző talán-t stornózzuk. Jó a változás. Erről igencsak sokat kellene írnom, hogy világos képet kapjatok, Ti olvasók, viszont túl magán az egész ügy. Mivel nem csak engem érint, hanem megannyit embert a közvetlen közelembe, nem teszem publikussá. 

Még egy-két dolog, ami velem történt a hajvágás óta :D 

Azóta sincs kiskutyám. Megirigyeltem a szerelmemét, de albérlőtársam (édesanyám) rendíthetetlenül bombázza ezzel kapcsolatos kérdéseimet. ugyan nem atom töltető de még így is ütős nemekkel. A valódi helyzet az, hogy még ő maga se jött rá, hogy ez a nem nem lehet végleges. :) 

Leadtam a jelentkezést, mind a szintemelőre érettségire, mind a sulira. Ámmeeeen!! Sorrend : DE - angol, Pázmány - angol majd Miskolc, de oda ha felvennének se iratkoznék be... 

Majd hmm bizonyára legtöbb olvasó néz híreket, ergo hallhattatok arról a 8 éves kislánykáról, aki a héten jutott új szívhez állítólag osztrák földről. Nos, a kislány, Fannika és szülei a szerelmem családjának jó barátai. Én is ismerem a lánykát, bár be kell valljam az utóbbi 2 hónapban nem sokat láttam belőle, mivel állandóan beteg voltam (mármint megfázás, taknyolás, köhögés) és a kislánynak a legkevésbé az én bacijaim hiányoztak. Viszont egy rendkívül édes teremtésről van szó. Nem csupán a körülményekre való tekintettel és elfogultságból mondom ezt, hanem, mert tiszta szívből és egészen komolyan gondolom így. A műtét csak a kezdet. Az első lépés egy új, jobb élet felé Fanni számára. A nehezen, az igazán nagy megpróbáltatások sora még ezt követően fog a család életében helyet foglalni. Fanninak steril dolgokra van innentől szüksége, kb egy teljes évig, hogy a szervezete ne kapjon el semminemű baktériumot, ami veszélyt okozhat az életben maradást tekintve. Első nagy feladat az, hogy egy abszolút steril szobát kell neki kialakítani az otthonába, amit gondolom meg se kell jegyeznem, hogy egy vagyonba kerül majd. Emellett a családnak megannyi támogatásra van szüksége. Lelki-és pénzbeli. Tegnap jutott a tudomásomra, hogy már Kecskeméten és Szabolcsbákán is elindult egy nagyobb gyűjtés, viszont még több, még jobb. Ezúton szeretnélek benneteket is az éteren keresztül bátorítani arra, hogy ha van rá lehetőség, cselekedjetek az ügy érdekében. Én, személy szerint kereteimnek megfelelően adakozni fogok, s ez alá egész családomat is bevonom. Tudom, ismeretlen vagyok legtöbb olvasóm számára, hiába sok-sok levésett blogos sor és bejegyzés, viszont így a távolból is szeretném, ha felvennétek velem a kapcsolatot ez ügyben, amennyiben kicsit is érdekel Fannika sorsa. A részleteket emailen át beszélhetjük meg. Még egyenlőre én is sokat töröm a fejem, hogy lehetne kivitelezni a gyűjtést. Mindenféle kreatív ötletet tárt karokkal és tág szemekkel várok. 

További szép napot Nektek!

m

ejha(j)

Angolul ...

Sitting in my room and looking out the window covered in tears of the winter makes me absolutely believe that it is February only beyond this little place of the flat but in here it is always what I want. I guess, that could be called illusion. Illusion or not I like it. What I like makes me happy. When I am happy I make people around me happy, too. So, yes, illusion can be a bad thing but only when you're not aware of it, when you're certain that it could just be real if you wish. It is not bad to me anymore. It used to be. I used to make myself believe that for instance the car that I had in England was really mine because I was always told that "It's your car, you use it." or "Take care of you little clio" and so on. But if I really wanna be honest to myself I have to see that was only what I wanted believe or what the people wanted me to believe. The house I lived was the same, "it's your room" and "it's your bathroom" and I also heard many times that the house was mine, too as I had lived there for long and it was the place I felt home abroad. It was not wrong of them or myself to think or say that but it wasn't good after all, either. When it came to the time that my room was untidy because I felt like not making my bed or keeping my things in place I was told that I should do my bedroom at the age of 20. There is no shame about havign a messy room, even if it not only happens occasionly but more often because it was place for me, the empire of Melinda in England where I could enjoy being lazy, being a little bit of my old self, being the way just I maybe was. Anyway, a room that is really used is never ever so tidy. I never find anything that quick when things are in their place. You think it's bullshit? Can be bullshit or can be optional.

Whatsoever, my Hungarian room now tidy. Think, maybe because it is really mine now. God, I hope no-one gets me wrong about this illusion thing. I am ever so pleased I had those people by my side and all the things they gave me in every way I can never be thankful enough but now - even though the situation of this place and country is nowhere near to the Uk's - my life seems a little more real. I have no idea why I shouldn't even try to find a correct explanation. Perhaps, the closeness of my family and a love I found or the behaviour of certain people towards me whom I expected nothing like that - in a positive way. I believe that in life there are many changes we have to accept and this is one of them. It will change, too and I will have to like it. Changes so far have been good things in my life so I'll hekp them happen. Let's see what comes next.

Have a nice day readers! 

m