Thursday 10 November 2011

I went to see the dentist one day .........

Kedden fogdokihoz mentem és ejnye de rosszhoz méghozzá.

Beülök a legkevésbé sem szimpi fogorvosi székbe, sehol egy magazin, amit olvasni tudnék vagy valami.. Megkérdezik miért vagyok ott, mi fáj és mióta. Elmondom. Megértik. Megnéznek. Tátom nagyra, majd még nagyobbra. Ha jól sejtem mindenkinek ismerős az a kis kézi tükröcske, amit ilyenkor az ember szájába szokás tenni a fogorvos. Na ezt jól a nyuszifogaimhoz koccantotta, azt hittem automatikusan eldördül egy károm szó, de sikeresen tartottam a ravaszt. Majd elemzi az összes fogam ó héberül az asszisztens hölgynek, aki készségesen írja és írja a fog-almazást. Majd elújságolja mi az ábra, mit és mennyiért kell tömni. Itt összeszorult a szívem. Kicsit sok volt az az annyi. Mindegy mennyi. Sok. De hát muszáj. Tömjük. Nekikezd. Jön a fúró. Ja, nem. Először a szuri. Itt egy kis szúrás, majd ott. Nem is fájt. Very brave. Majd rám fújt, még érzékeny. Ad még egy dózist. Várunk kerek 10mp-t, fúj megint. Jó. Még egy kicsit. Erre pickót megsért a tűvel a szám másik oldalát, mikor vette kifele a számból... Ájj, ez fájt - mondtam. Sorry about that a válasz. Oké. Na most jön a fúró. Brrrrrrrrrrrrrr!!! BRraaammm! Víííííííííííí! Nyááááá! Aztán mikor már kezdtem fuldokolni a saját nyálamba végre belehelyezi a számba azt a hülye nyálelszívót. Kifúrt és még én is éltem. Jön a tömő anyag meg a kis véső micsoda, amivel beilleszti a fogba.. Utána a lámpa. Aztán csiszol. Folyik a nyálam, persze ezt már észre sem veszi. Hogy is venné, mikor ép az ölemből halászná ki egyik imént odapottyantott műszerét. Sorry about that, could you give it to me because it is on your chest and I don't... really... OK! (Elnézést, ide tudná adni, mert a mellkasán van és én...nem nagyon...) Odaadom, és egy hajszál vagy még annyi se választott el a totális fejem leröhögésétől. Még a csiszolóval a számba is tudtam volna hahotázni egyenesen a doki arcába. Aztán a tálcára teszi a műszert, elkezd megint csak csiszolni, nyálelszívó sehol nekem pedig egy kisebb Csendes-Óceán gyűlt össze a számba. Kapcsoltam én. Lehet önkiszolgáló a rendelő. Fogom és leemelem az oldalról a nyál elszívót, jelezve, hogy igényt tartok rá. Sorry about that. Úgy tűnik, itt cukorka vagy kitűző helyett ezt a mondatot, már-már jelképes mondatot osztogatják. 

Most, így éjfél körül még mindig rohadtul fáj a fogam. ............................!!!!!!!!!!!!!!

7 comments:

  1. Hát amilyen pocsék egy napom volt, mintha csak megéreztem volna hogy el kell olvasnom az új bejegyzésed - szenzációs! Jobbulást és gyógyuljon meg hamar a fogad, ezt tényleg szívből kívánom - de ezt a bejegyzést végignevettem :D:D Iszonyatosan jól szemléltetted!
    Puszi,
    Vivi

    ReplyDelete
  2. sorry about that ;)
    jobban vagy???:*

    ReplyDelete
  3. Sziasztok csajok! :)

    Vivi : ennek örülök :) Köszi a jó kívánságot és én pedig délután futom át az új bejegyzésed! Nem valami biztató a cím :S Azért kitartást!

    Sok-sok puszi:)

    Sárám : haha! :) Thanks! Igen, már rutinosan rágom a fájdalomcsillapítókat a fogamon :S

    Csóki:)

    ReplyDelete
  4. Mennyi itt kint egy tömés? El tudnád mondani,mert el kéne mennem nekem is dokihoz,hazamenni csak ezért meg nem akarok.

    Köszi
    Eszti

    ReplyDelete
  5. jézus, jól ki-fog-tad. sorry about that. jobbulást! :)

    ReplyDelete
  6. Eszti, szerintem ez térségenként változó. Ha szeretnéd tudni, írj kérlek egy privát a blog bal oldalán feltüntetett emailre.

    Niki, haha! Vettem a poént! :) Remélem minden okés Veled! :)

    ReplyDelete