Este jelentkezem! :) Puszi
Tuesday, 13 September 2011
Monday, 12 September 2011
Imádjuk a hétfőket! Még akkor is, ha valójában ez az egyik legkeményebb napja minden hetemnek már idestova 2,5 éve. Szeretem a tiszta lapokat, az új játszmákat, az Új Év vagy a nyár legelső napját. Mikor mindenkinek van egy újabb esélye nem feltétlenül arra, hogy amit elszúrt újratöltve helyrehozza, hanem megpróbáljon kicsivel többet kihozni abból, ami mindeddig a maximumot képezte. Minden nappal többre vagyok képes. Keljünk fel így. Anno kínkeserv volt még maga az ébredés is. A tudat, hogy megint ki kell kászálódnom az ágyból, magamra ölteni valamit és elkezdeni egy újabb napot. Félre ne értsen senki, nem voltam se depressziós, se bánatos, s még csak nem is életem nehéz periódusain vergődtem akkor éppen keresztül. Szimplán utáltam felkelni. :) Hamar rá kellett jönnöm, mindazzal a sok, értelmetlen nyavalygással, helytelen hozzáállással csupán saját magam dolgát nehezítettem meg. Mint annyi minden más, ez is egyszerűen csak fejben dől el. Ma felkeltem, oké nehezen, tonnás személyhéjakat reggel 7-kor emelgetni sem könnyű, ráadásul a lábam is fáj ma, nem kicsit és még rengeteg elintéznivalóm van csak a mai napra, plusz a Rockhill Farm Court-i ház is itt toporzékol, kiáltva, hogy "Takaríts ki!". Sokan, kik hasonló cipőben járnak, vagyis álljunk meg egy szóra, mindenki hasonló cipőben jár. Mindenkinek ott van az a kereszt a vállán, ha vallásos, ha nem. Tehát, minthogy a Facebook jelenti számomra a másokkal való kommunikáció anyahajóját, a szociális élet virtuális Mekkáját, rengeteget szörfözök rajta. Itt találkozok a legtöbb negatív perspektívájú emberrel. Érdekesnek találom ezt a szociális oldalt, ki hogy kezeli, azt, hogy számtalan embernek (természetesen ez alatt azokat értem, kiket személyesen is jobban ismerek) mennyire eltér a valós és a virtuális énje, mennyivel bátrabban alakítunk ki egy olyan egzisztenciát a számítógép másik oldaláról, amire húsvér valónk nehezen vagy egyáltalán nem képes. Szeretem az olyan egyedeket viszont, akik számtalan építőjellegű tevékenységet végeznek (elvileg erről szól az egész), például Brookesnak van egy diák portálja, ahova akárki írhat ha tag és van egy szerkesztő, aki ott helyben válaszol. Érted?! Nem kell hívni a sulit, nem kell emailezni. Közérdek, hogy jól működjön mindenkivel minden, a jövendőbeli és a már odajáró hallgatókkal, így kialakítottak egy ilyen aktívan funkcionáló facebookos csoportot. Ügyesen elkanyarodtam a témától, szóval száz szónak is egy a vége, ha tele vagyunk ingerrel, rosszkedvvel, "bal lábbal ébredtünk fel", ne vetítsük ki azt másra, mert a minket körülvevő közegtől mindezt vissza is kapjuk. Előbb vagy utóbb, valamilyen formában.
Legyen szép napotok, igyatok sok vizet, menjetek kocogni, olvassátok végig gyorsan az aznapi híreket, legyetek szerelmesek, boldogok, öltözzetek kényelmesen és ne felejtsetek el küldeni egy mosolyt! :)
Köszi, hogy ma is benéztetek!
Nem utolsó sorba, pedig küldök egy videót mindenkinek. Az unokatestvérem, Muri Enikő, akivel már évek óta nem sikerült se találkoznom, se egy jót beszélgetnem, viszont tiszta szívemből szurkolok neki és kívánom a legjobbakat. Csak úgy, mint tavaly.
Thursday, 8 September 2011
laptop out of order??? AGAIN?
Eloszo
Angolul valahogy jobban esik a cimadas. Megertesuket elore is koszonjuk.
Nem tudom miert, de a laptoprol tegnap ota nem ohajt bejonni a blogspot ='( mar megint ez a blogspot..! vagy, mar megint ez a laptop..! Akarhogy is, en mint abszolut segghulye laptop szakerto nem nyulok hozza, egyebkent is nem sokara jon az uj!! ... apropo, segghulye.. karomkodni is lehet stilusosan, remelem en is ugy teszem. Legalabb is igyekszem.
Nah, hogy miert is irok, lenyeg a lenyeg, jovohet penteken megyek haza. :D hellobello nem huzom senki agyat, ezek a tenyek. Nah, jo csak egy hetvegere, de akkor is mi jo ma' !!
Csok
Tuesday, 6 September 2011
22.49 és posztolok még egyet
Emberek vagyunk. Zavarba jövünk, kételkedünk, hazudunk, csúnyán nézünk a másikra akarva akaratlanul, kötekedünk, csókolózunk, ugrálunk, nevetünk, sírunk, felfedezünk, leamortizálódunk, bonbont majszolunk a friss pázsiton, vörös körömlakk foltot hagyunk a szőnyegen, meglepődünk, kiakadunk, kiábrándulunk, fellélegzünk, megsértődünk, kedvelünk és utálunk egyben, gyűlölünk, imádunk, megvetünk, csábítunk, taszítunk, vonzunk, békülünk, kiabálunk, szembenézünk a tényekkel, elfordulunk és befordulunk, magyarázunk, de azt sokat, logikázunk, alapozunk, romba döntünk, kényeztetünk, alszunk rá egyet, elalszunk, felkelünk és ráébredünk.
Pillanatnyi emóciók. Megannyit lehetne felsorolni. Jól esik ezt leírni. A lényeg, hogy teljesen véletlenszerűen jöjjön és jól essen. Ez a kulcs.
Puszi
back to where I was
Újra innen az Egyesült Királyság egyik egyre dinamikusabban fejlődő kisvárosából posztolok. Ugye ahol, már felépült a városi kórház.. Haha emlékszem, anno még a jelentkezési lapjukon az állt, a szobám a rétre néz =) Mire kiköltöztem már nagyban folytak ez építkezési munkálatok a réten, amire a szobám is nézett...:)) mondom.. jól átbasztatok!
Hogy milyen újra itt lenni - mert ezt mindenki megkérdezi napi szinten legalább. 7 hét után is jó volt visszajönni. 7 hét gyerekek! Már teljesen visszaszoktam, épp időben jöttem el... Rengeteg minden történt, s mint sok más barátomnak nekem is igencsak tanulságos nyaram volt. Rájöttem, hogy azért nem is olyan rossz a hazám, noha még mindig nem tudnék visszabandukolni. Még nem. Lehet nem is fogok soha. Lehet néhány év eltelte után égni fogok a vágytól, hogy magyar földet koptassak újra. Na de maradjunk a jelen eseményeknél. Lassan megkezdődik az oskola fiúk, lányok! Ma küldöm el az utolsó simításokat a beiratkozással kapcsolatosan. Jah, ez csak az online része. A tantárgyakat majd az egyetemi campuson kell felvenni személyesen. Diákigit pedig online kell rendelni, mert ott helybe kígyózó sorok tömörülnek egymásra, ott pedig nem akarok megroskadni egy most operált szar bal térd társaságában.
Hogy milyen újra itt lenni - mert ezt mindenki megkérdezi napi szinten legalább. 7 hét után is jó volt visszajönni. 7 hét gyerekek! Már teljesen visszaszoktam, épp időben jöttem el... Rengeteg minden történt, s mint sok más barátomnak nekem is igencsak tanulságos nyaram volt. Rájöttem, hogy azért nem is olyan rossz a hazám, noha még mindig nem tudnék visszabandukolni. Még nem. Lehet nem is fogok soha. Lehet néhány év eltelte után égni fogok a vágytól, hogy magyar földet koptassak újra. Na de maradjunk a jelen eseményeknél. Lassan megkezdődik az oskola fiúk, lányok! Ma küldöm el az utolsó simításokat a beiratkozással kapcsolatosan. Jah, ez csak az online része. A tantárgyakat majd az egyetemi campuson kell felvenni személyesen. Diákigit pedig online kell rendelni, mert ott helybe kígyózó sorok tömörülnek egymásra, ott pedig nem akarok megroskadni egy most operált szar bal térd társaságában.
Monday, 29 August 2011
Csütörtökön irány Anglia
Igen, ez is összejött végül. Már a visszaútra készülök. A bőröndöket anya már átmosta, mintha soha nem is lettek volna használva attól a néhány apróbb kopásoktól a kerekek mentén eltekintve. Good job!
Sára leinformált a brit szigeteken uralkodó idő viszontagságos körülményeiről. Ejha, erre nem vágyakozik egyetlen porcikám se. A 40 körüli fokokkal együtt szinte belém sült a magyar mediterrán hajlamú idő, a tiszai homok, a milliónyi káros következménnyel járó UV sugárzás összes rosszindulatú típusa és a lábujjas papucska vékony, de annál dekoratívabb pántlikákkal felszerelt design kedvelő modelljei. A családomról nem is beszélve. A megszokott és igencsak általános tényt átkarolva, hogy mindenki olyan amilyen, hozzáteszem mindenki épp úgy jó, amilyen. Ha rossz, ha kevésbé rossz és legfőképp, ha kevésbe van meggyőződve arról, hogy ő bizony tökéletes vagy áll már-már olyan tisztességtelen távolságra magától a tökéletességtől, hogy az szinte már rémisztő. :) Egészen elképesztő - s ebben talán közrejátszik az a csipetnyi szarkazmus, mivel 21, lassan 22 kerek esztendeje vagyok megáldva - hogy egy adott személy, személyiség, elv vagy magatartásforma mennyire lehet a legprimitívebb példát felhozva jó vagy rossz, helyes avagy helytelen, merőben csak annak függvénye Mi magunk mit vagyunk hajlandóak, de mindezek előtt képesek elhinni, arról meggyőződve lenni. Példálózhatok én az élet rögös útjaival megszerzett tapasztalatokról egy olyannak, akire nem az Élet, de önmaga olyan kegyetlenül pimasz öltésekkel rávarrta a szemellenzőt, hogy ha lenne alkalma se szabadulna meg attól. Az Új és a Más félelmetes is tud lenni, de épp annyira előnyünkre formálható is. Az egész nem több, mint gasztronómia. :) Legalább is egy motivációs példa erejéig. Vagy van egy koszt, amivel foggal körömmel ragaszkodik a magyar ember, vagy elkezd variáltan táplálkozni, majd nem csupán hozzászokik az ismeretlen ízekhez, de meg is szeretheti őket.
Hiszem és tudom azt, hogy amit csinálok, jól csinálom, de mindig lehet jobb és jobb lenni. Továbbá azt is, hogy minden rosszban van valami jó, s bizony fordítva is. Nem szeretem a magasztos hozzáfűzéseket, mikor kiderül, hogy Oxfordban leszek egyetemista. Mintha a csillagokat kaparintottam volna meg az égről - melyek teszem hozzá, mindenkitől ekvivalens távolságra tartózkodnak. De a kicsinyes, maradi embereket mindig is visszafogta önnön, szűk világa.
You are the Michelangelo of your own life. - Te vagy saját életed Michelangeloja.
Azért nem kell kétségbe esni =) az elmepallérozást elhagyva van néhány édes téma is tőlem Nektek :)
Hosszú, túl hosszú lenne levésni mindazt egytől egyig, ami itt és velem történt az elmúlt hetekben. A barátok látogatásáról majd akkor, ha már meglesz a még mindig csak kezdetleges, de laptopon és végre a képeket is meg tudom tekinteni. Jah, mert igen, a kamerát és telcsit elhoztam, de angolról magyarra töltőt itt helyben sehol nem találtam. Pedig még a Kovácsba is voltam (lokális mindenes) ahol nem árultak ilyet, s ha ott nincs, akkor nincs sehol. Aztán a haverok közül mindenkire jutott fejenként egy, ami valljuk be, még egy olyan visszatérő képkészítő mániásnak is elég. Legalább is átmenetileg. :)
Hogy egy kis ízelítőt adjak, amiből kijárt nektek az elmúltakban, de igyekszem jóllakatni az éhező olvasó népet.:) - tehát a barátom meglátogatott a city of Budapest nevű, szép, magyar fővárosban. A Duna hitvesének szívébe látogatva egy kis Széchenyi fürdőzős, Hősök tere, Városliget, Halász Bástya, Mátyás templom és egyéb rakpart menti nyalánkságos hétvége van a hátunk mögött. Erről részletesebb beszámoló nem lesz. Maradjon meg ez a privát szféra kategóriában..
Tehát pár nap múlva már Angliából! Addig is mindenki legyen jó és lassan lassan szép szeptembert Mindenkinek!
Sára leinformált a brit szigeteken uralkodó idő viszontagságos körülményeiről. Ejha, erre nem vágyakozik egyetlen porcikám se. A 40 körüli fokokkal együtt szinte belém sült a magyar mediterrán hajlamú idő, a tiszai homok, a milliónyi káros következménnyel járó UV sugárzás összes rosszindulatú típusa és a lábujjas papucska vékony, de annál dekoratívabb pántlikákkal felszerelt design kedvelő modelljei. A családomról nem is beszélve. A megszokott és igencsak általános tényt átkarolva, hogy mindenki olyan amilyen, hozzáteszem mindenki épp úgy jó, amilyen. Ha rossz, ha kevésbé rossz és legfőképp, ha kevésbe van meggyőződve arról, hogy ő bizony tökéletes vagy áll már-már olyan tisztességtelen távolságra magától a tökéletességtől, hogy az szinte már rémisztő. :) Egészen elképesztő - s ebben talán közrejátszik az a csipetnyi szarkazmus, mivel 21, lassan 22 kerek esztendeje vagyok megáldva - hogy egy adott személy, személyiség, elv vagy magatartásforma mennyire lehet a legprimitívebb példát felhozva jó vagy rossz, helyes avagy helytelen, merőben csak annak függvénye Mi magunk mit vagyunk hajlandóak, de mindezek előtt képesek elhinni, arról meggyőződve lenni. Példálózhatok én az élet rögös útjaival megszerzett tapasztalatokról egy olyannak, akire nem az Élet, de önmaga olyan kegyetlenül pimasz öltésekkel rávarrta a szemellenzőt, hogy ha lenne alkalma se szabadulna meg attól. Az Új és a Más félelmetes is tud lenni, de épp annyira előnyünkre formálható is. Az egész nem több, mint gasztronómia. :) Legalább is egy motivációs példa erejéig. Vagy van egy koszt, amivel foggal körömmel ragaszkodik a magyar ember, vagy elkezd variáltan táplálkozni, majd nem csupán hozzászokik az ismeretlen ízekhez, de meg is szeretheti őket.
Hiszem és tudom azt, hogy amit csinálok, jól csinálom, de mindig lehet jobb és jobb lenni. Továbbá azt is, hogy minden rosszban van valami jó, s bizony fordítva is. Nem szeretem a magasztos hozzáfűzéseket, mikor kiderül, hogy Oxfordban leszek egyetemista. Mintha a csillagokat kaparintottam volna meg az égről - melyek teszem hozzá, mindenkitől ekvivalens távolságra tartózkodnak. De a kicsinyes, maradi embereket mindig is visszafogta önnön, szűk világa.
You are the Michelangelo of your own life. - Te vagy saját életed Michelangeloja.
Azért nem kell kétségbe esni =) az elmepallérozást elhagyva van néhány édes téma is tőlem Nektek :)
Hosszú, túl hosszú lenne levésni mindazt egytől egyig, ami itt és velem történt az elmúlt hetekben. A barátok látogatásáról majd akkor, ha már meglesz a még mindig csak kezdetleges, de laptopon és végre a képeket is meg tudom tekinteni. Jah, mert igen, a kamerát és telcsit elhoztam, de angolról magyarra töltőt itt helyben sehol nem találtam. Pedig még a Kovácsba is voltam (lokális mindenes) ahol nem árultak ilyet, s ha ott nincs, akkor nincs sehol. Aztán a haverok közül mindenkire jutott fejenként egy, ami valljuk be, még egy olyan visszatérő képkészítő mániásnak is elég. Legalább is átmenetileg. :)
Hogy egy kis ízelítőt adjak, amiből kijárt nektek az elmúltakban, de igyekszem jóllakatni az éhező olvasó népet.:) - tehát a barátom meglátogatott a city of Budapest nevű, szép, magyar fővárosban. A Duna hitvesének szívébe látogatva egy kis Széchenyi fürdőzős, Hősök tere, Városliget, Halász Bástya, Mátyás templom és egyéb rakpart menti nyalánkságos hétvége van a hátunk mögött. Erről részletesebb beszámoló nem lesz. Maradjon meg ez a privát szféra kategóriában..
Tehát pár nap múlva már Angliából! Addig is mindenki legyen jó és lassan lassan szép szeptembert Mindenkinek!
Monday, 22 August 2011
Helyzetjelzés elnapolva
Minden nap gondoltam rá, hogy le kellene ülni a billentyűzet oltalmazó aurájához végre, de a körülmények diktatórikus okoskodás és az alkotó képesség jegelése ily módon hatott évekig gondosan ápolt blogmániámra.
De ami lényeges, az most kezdődik. Lassan két hónapja koptatom a Bereget. Az idő kegyetlenül kicsal mindenkit a Tisza partjára, ahol anyám nyelvét megcsípte egy darázs pár napja, az én hátam még kezelhető szintűre égette meg a Nap, ahol belemegy még nem tudom midbe is a tiszai homok, napolaj és a parton elmajszolj sütik morzsái.
A laptop és Net hozzáférhetőség hiánya már szinte kóros elváltozásokat váltott ki belőlem az elején, majd mentem át függőből normál, csak-ha-muszáj fogyasztóba és most stagnálunk kérem. Tele az emailes postaláda, rengeteg jelentés fészen, halmozódnak a nem fogadott hívások is. Most, hogy kezdek leválni a virtuális énemről szinte képtelen vagyok fenntartani az online életvitellel járó egyfajta lekötöttséget. Vissza fog ez állni hamarabb, mint akárki gondolná, csak legyen kezembe az ölszámítógépem.
Nem tudok most sem tovább időzni. Nem annyit amennyit szeretnék. Inkább blogolok gyakrabban, de kevesebbet, legalább is, amíg vissza nem térek angol földre - szeptember elsején. Mert én vagyok a cseppkőbarlang, ahova csak rakódik és rakódik lefele egyik sztori a másik után az időmúlásával..
Köszönöm az olvasói kommenteket ki, hogy áll a nagyvilágban. Köszönöm a külön emaileket és egyéb helyzetjelzéseket. Igyekszem reagálni mindenre hamarosan.
De ami lényeges, az most kezdődik. Lassan két hónapja koptatom a Bereget. Az idő kegyetlenül kicsal mindenkit a Tisza partjára, ahol anyám nyelvét megcsípte egy darázs pár napja, az én hátam még kezelhető szintűre égette meg a Nap, ahol belemegy még nem tudom midbe is a tiszai homok, napolaj és a parton elmajszolj sütik morzsái.
A laptop és Net hozzáférhetőség hiánya már szinte kóros elváltozásokat váltott ki belőlem az elején, majd mentem át függőből normál, csak-ha-muszáj fogyasztóba és most stagnálunk kérem. Tele az emailes postaláda, rengeteg jelentés fészen, halmozódnak a nem fogadott hívások is. Most, hogy kezdek leválni a virtuális énemről szinte képtelen vagyok fenntartani az online életvitellel járó egyfajta lekötöttséget. Vissza fog ez állni hamarabb, mint akárki gondolná, csak legyen kezembe az ölszámítógépem.
Nem tudok most sem tovább időzni. Nem annyit amennyit szeretnék. Inkább blogolok gyakrabban, de kevesebbet, legalább is, amíg vissza nem térek angol földre - szeptember elsején. Mert én vagyok a cseppkőbarlang, ahova csak rakódik és rakódik lefele egyik sztori a másik után az időmúlásával..
Köszönöm az olvasói kommenteket ki, hogy áll a nagyvilágban. Köszönöm a külön emaileket és egyéb helyzetjelzéseket. Igyekszem reagálni mindenre hamarosan.
Subscribe to:
Posts (Atom)