Mivel minden szőröstől-bőröstől a feje tetejére készül állni, egy brutális organizáció kezdetét venni látszik. J

Először is, most, hogy ennyi minden eldőlt, megdőlt és kialakult az elmúlt napokban, s most, hogy így megcsonkult a napi rutin, már pofátlanul azt is mondhatnám, felvet a szemtelen mennyiségű szabadidő. Hát ez is az újkor hajnalának korai jelei közé sorolható lehetne. J Legalább is egy bizonyos ideig. A sok kínos, de még emészthető momentum és dialógus után meglepem magam egy monológgal pillanatról pillanatra. Bizony megint itt a morfondírozás, a non-stop töprengés és éber kóma. A helyzet, hogy olyan mákom van, hogy ennyi jó ember vesz körül és ennyire tudok számítani másokra. Már csak én lehetnék egy egészen picit tökösebb a jelen szituáció káoszában. Ez is megfog érni érzem, már fortyog valami bennem. J Tegyük fel, hogy egy üst vagyok. Kicsi vagy nagy, zömök vagy széles, nem számít. A befogadóképességem így is, úgy is relatívan limitált viszont az, hogy ami bennem van miként lesz megfőzve, előállítva és kivitelezve, függ nem mástól, mint tőlem és az engem érő körülményektől – a tűz (motiváció), ami alatt ég, az étel (tudás, képesség), ami a birtokomban áll és ahogyan az elő lett készítve(élet, taníttatás), majd a műveletben segítő szakács (számodra fontos emberek). Az egyáltalán nem megdönthető, hogy minden csak rajtunk áll. Ez bebizonyult most is, mint már annyiszor előtte és még hányszor befog! Dönthettem volna amellett, hogy tovább hajtok, megyek, csinálom és nem veszem figyelembe velem történő dolgokat. A cselekedeteim részeredményeit, majd összefonva azok végeredményeit. Viszont bármennyire is tenyérrel feszítve kitolom a kezem, felemel fejem és hiszem, ez engem nem érdekel, én továbbra is végzem, amit szerintem kell, a dolgok miértje utolér minket. Noha semmi sem lehetetlen. Maradni lehetett volna és még ha térden állva – bár talán azt inkább most nem – könyörögtem volna, vagy fűztem volna a családot, hogy had eshessek át itt, Angliában a műtéten, majd ápolást fizettem volna és valahogy csak elszenvedtünk volna hónapokig, ráutalva itt mindenkire az első emeleten, gyógytornára és egyebekre hurcoltatni magam. Ez is egy opció. Majd ezzel járt volna 2 felfüggesztett szemeszter, amit finanszírozni kell és 2012-től az új költségtérítési rendszer küszöbén találtam volna magam. Azt is meg lehetett volna oldani. Dupla vagy tripla hitel van ez így! Én mindezek ellenére, azt a döntést hoztam meg, hogy hazamegyek, mivel 2 különböző térdműtétem is volt, tudom mivel jár és tudom mire lesz szükségem és mi alá fogom vonni a környezetem. Ezt most nevezzük csak el blablablabla-bának, mert ez fix, hogy komplex. Aztán a fentiekből kiindulva én nem tudom úgy álomra hajtani a fejem, anélkül, hogy legalább sejtésem legyen arról mit hozhat számomra a holnap. Bár még van egy kis időm, de már elég határozottan eldöntöttem, otthon tanulok tovább. Ijesztő hírek keringnek a 2012-es felvételikről, néhány közölték is elég valószínű nem fogok bejutni jó helyre. Ehhez hozzáteszem nekem nem volt fényes az érettségim, 4es átlag. Az mellékes mire tettem szert az elmúltakban azóta, papíron ez sajna nem szerepel. Így újratennék egy-két tárgyat.  Meg egy emelt szintűvel is meg kellene próbálkozni. Plusz még egy nyelvvizsga (mondjuk német?! – esélyes ezt már tanultam), mert csak angol felsőm van. Erre lenne időm májusig. Azt tekintve, hogy más dolgom végül is nem lesz, elég jól állhatna a szénám. (Bár a nyelvvizsgát nyárig el lehet küldeni..)És hogy hova tovább. Az még KÉRDŐJELES. De vagyok olyan büszke, hogy a lehető legjobb felsőoktatási intézményeket célzom meg, reálisan ugyan, de bízva a legjobba és felkészülve a legrosszabbra. We love felvi.hu csak lenne már fent több info.

Jelentem van aki otthon már le is mondott rólam, van akit még érdeklek és van, aki semleges, de szerencsére egy maradt a régi, az pedig Én :D önbizi a köbön mindezt nagy É-vel írni J - viccet félre téve. Ez már így lett elrendelve, tessék így elkönyvelni, szeretni és nem megvetni!

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat!! Nagyon!! Igyekszem és ha valóban működni fog a blogolás, ám legyen! Amerika is egy lehetőség, egy bónusz, ami mindig ott lesz. Jól hangzik és eszembe jutott már, de nekem kell egy diploma, mint síró csecsemőnek az ölelés! Most! Már így is nézzük meg a helyzetet! C’mon! J

Most aktívnak tűnök, úgyhogy valószínű hamarosan jelentkezem!!! J

Köszönöm az olvasást!

Melcs