Ezúton szeretnék mindenkit üdvözölni hosszas kihagyás után újra itt a blogon!
Bevallom, bele se merek gondolni vajon kik olvasnak, követnek nyomon vagy figyelik még egyáltalán a blogot. Nem csodálnám, ha az olvasótábor megkopott volna követők terén, hiszen az ember ha valamit jól csinál és ha valamiben igazán eredendően tehetséges - akarva, akaratlan - az talán a felejtés. Született "kis elefántok" vagyunk, ha nem is azzal a szóval élve, hogy sokat és gyakran felejtünk, de az bizonyos valamilyen szinten öntudatlanul is szelektál az elménk. Nos, én csak biztosítani tudom a még kitartó olvasókat arról, hogy egy napra sem feledtem a blogolást és még nincs szándékomba befejezni sem. Tehát a visszatérés hivatalos és immáron nyomatékos is. Kezdek is egy kis update bekezdéssel.
Akikkel sikerült kapcsolatot tartani, azok minden bizonnyal tudják, hogy már túl vagyok a műtéten. Három hetes és egy napos az új szalagom, így január 5.-e után. Köszöni jól van, legalább is a körülményekhez mérten és épül-szépül. Esztétikailag a beavatkozást követő néhány napban brutálisan satnya volt, már ez az erős hiú-térd-szindróma enyhült, állapota külsőleg is stabil, kielégítő. :) Az operáció után 10 napos szuri-kúra vette kezdetét a trombózis megelőzése érdekében, amit nyilván már egy ideje abbahagytam, viszont mától újra el kellett kezdeni adagolni. Múlt héten egy vérvétel után megállapították, hogy a vérlemezkéim száma a normáltól igencsak eltér, a lábam pedig feszít. Jobb ha szedjük azt az injekciót.
A gyógytorna minden másnap esedékes. Segít és haladok. Ámen.
Hogy mivel tengetem napjaim itthon, Anglia után?
A válaszom, mivel nem? Jelenleg - bár kiskirálynősen hangozhat - amihez épp van kedvem, erőm és időd, plusz keretem. Amíg totál fel nem épülök sok elkötelezettségem hivatalosan és nem hivatalosan sincs. Készülök a felvételi lap leadására, megvan a szak, amit nem fogok senki orrára kötni, míg fel nem vesznek. Vagyis publikusan nem. Emellett tényleg nincs egy konkrét rutin, amihez lennék kötve. Egész szabad vagyok. Megpróbálok hasznos lenni azért. Az angolom már kopott, jó, természetesen nem borzasztóan, de épp annyira, hogy jómagamnak szemet szúrjon és bántsa a büszkeségem. Ez az állapot, mármint az idegen nyelv és köztem, olyan, mint egy jóindulatú daganat. Megfelelő kezelés és hozzáértés segítségével orvosolható. S mi lenne fő, ha nem a pozitív felfogás. Így úgy raktározom mindezt, hogy csupán átmeneti az egész. A héten már sikerült lelkesen olvasni, még szótároztam is :D haha - kis nosztalgia. De a beszéd az, ami hiányzik. Az nagyon. Mert érteni ugyanannyit értek, ez a normális is, a rutin, a tudás valós használata az, amiből nincs elegendő. Még.
Nos, egyenlőre ennyi. Csak szépen lassan írok. :) Nehogy nektek is sok legyen. :)
Hamarosan jelentkezem. Addig is, csók mindenkinek!
m
